Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
92 Nemzet és morál szerűen a szenvedélyek uralmát eredményezi a józan ész fölött. Ha ezt állítjuk, nyilvánvaló, hogy csak egyetlen módon lehet kordában tartani a szenvedélyeket: az erő révén. Az államon belül - a hobbesi minta alapján - az államhatalom ereje révén. Mindenesetre a nemzeti identitás efféle értelmezése alapján magyarázat adható arra, miképpen fér meg a parlamenti demokrácia népszuverenitásának elve a nemzeti centralizáció elvével. Az összekötő kapocs, e kettő lehetséges szervezőelve az a meggyőződés, hogy a nemzeti identitás olyan szenvedélytípus, amelyet nem képes uralni a józan ész, de nem képes benne az állam számára egységes rendet teremteni a mindenki számára szabad érdekkalkuláció sem. Az állam ezért nem engedheti meg az eltérő nemzeti identitások intézményesülését, az ugyanis veszélyt, méghozzá ellenőrizhetetlen veszélyt jelent számára. Következésképpen olyan állami intézményrendszert kell kialakítani, amely egy nemzeti szenvedély alá rendeli a többit, és természetesen maga is megfelel a prioritást kapott nemzeti szenvedélynek. Az első feltétel teljesüléséhez a parlamenti demokráciák többségi döntéshozatalt igénylő állami intézményrendszerében ennek a szenvedélynek nyilvánvalóan a polgárok többsége nemzeti szenvedélyének kell lennie. Egyébként aligha lehet többségi alapú döntéseket hozni, azaz az intézményrendszer nem képes eredményesen működni. Ha ilyen többségi csoport nincsen, akkor legalább a legtöbb polgár nemzeti szenvedélyének kell érvényesülnie. Ám ebben az esetben már valamilyen módon korlátozni kell a többségi döntéshozatal elvét. Erre példa a történelmi Magyarország, de a két világháború közti Csehszlovákia is. Ideális helyzetnek a milli megoldás alapján azt a helyzetet nevezhetjük, amikor minden polgár, illetve csaknem minden polgár nemzeti szenvedélyei azonosak az adott államon belül. Ekkor ugyanis nem kell tartani az ellentétes szenvedélyek elszabadulásától. Éppen ezért kell erre törekednie az államnak. Következésképpen a többség nemzeti szenvedélyének eszközeként az államnak fel kell számolnia az eltérő nemzeti szenvedélyeket, mert másképp nem lehet működőképes. És ez az a pont, ahol a többség nemzeti szenvedélye, legalábbis a többség érdekével érvelve, a józan ész elvével is összeegyeztethetőnek tűnik.
