Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
80 Nemzet és morál szítik el méltóságukat a modernizáció következtében, majd nyerik azt vissza a nacionalizmus révén, és ők terjesztik ki az ősiség általi érzelmi kötöttséget a népre, mivel számolniuk kell a népszuverenitás elvével. Ez azonban történelmileg sem kimerítő magyarázat, hiszen a nacionalizmus kialakulásának más módjai is vannak. De még inkább kifogásolható Taylor elképzelésének morális oldala, nevezetesen az, hogy az elitek elveszített és visszanyert méltósága nem azonos az egyetemes emberi méltósággal. Ugyanakkor a nemzeti egyenlőségnek nyilvánvalóan köze van az emberi méltósághoz. Az ember méltósága azonban a kantiánus interpretációban sem pusztán azt jelenti, amit Taylor állít, hogy tudniillik „...az emberi méltóság - más vonások mellett - főleg az autonómiában gyökerezik, azaz abban a mindenkiben meglevő képességben, hogy maga döntse el, mit tart jó életnek. A méltóságot nem annyira a jó élet egy bizonyos értelmezésével kötik össze - ekkor ettől a nézettől való eltérés csökkentené a méltóságot -, hanem az arra való képességgel, hogy a különböző nézeteket felbecsüljük, és az egyik mellett elkötelezzük magunkat.”136 Az emberi méltóságnak még egy fontos eleméről szükséges szólnunk. Arról az emberi képességről, amely alapján az ember képes megérteni, sőt megítélni mások egyéni döntéseit akkor is, ha részben vagy egészben eltérnek az övétől, és az eltérések ellenére képes elfogadni, sőt támogatni azokat. A demokratikus társadalom pedig feltételezi, hogy a polgárok kölcsönönösen élnek e képességükkel. Ugyanakkor Taylor azon megállapítása, mely szerint a nacionalizmus egyben ún. prepolitikai identitást is feltételez, a kérdés egy további fontos emberi jogi összetevőjét jelzi. Nem abban az értelemben, hogy a nacionalizmust elválaszthatjuk a politikától, mivel olyan összetevőkkel bír, melyek feltételezik az államot, hanem abban, hogy vannak olyan összetevői is, melyek nem vagy nem feltétlenül politikaiak. A kérdés, melyet ennek kapcsán fel kell vetni, úgy hangozhat, hogy vajon a politikai összetartozásnak feltétlenül egybe kell-e esnie a nemzeti összetartozással, amint azt Mill állította, avagy bizonyos feltételek teljesülése esetén elcsúszhat egymástól a kettő. Az egyén, a taylori feltételezéstől eltérően, választhat-e egymástól eltérő politikai és nemzeti közösséget anélkül, hogy e kettősség rombolná egymást.
