Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)

Jegyzetek

Jegyzetek 233

(eds.): The Invention of Tradition. Cambridge, Cambridge University Press, 1989, 1-14. p.

111. A mítosznak központi szerepet tulajdonít Schöpflin György. Schöpflin, George: The Funktions of Myths and a Taxonomy of Myths. In: Hosking and Schöpflin (eds.): Myths and Nationhood. London, Hurst & Company, 1997, 20-35. p.

112. Lásd Armstrong, John A.: Nations Before Nationalism. Chapell Hill, University of North Carolina Press, Ch. 1.

113. Lásd Hobsbawm: A nacionalizmus kétszáz éve. I. m. 112-114. p. vagy Szűcs Jenő: Nemzet és történelem. Budapest, Gondolat, 1984, 30-33. p.

114. Anthony D. Smith ezt is említi a közös név, a közös leszármazás mítosza, a közös kultúra, a haza, valamint a szolidaritás iránti érzék mellett. Smith: i. m. 21. p.

115. Egyes adottságok, mint például a kulturális gyökerek vagy éppen a nemzet előtti nyelvek létét el kell fogadnia Benedict Andersonnak is, aki éppen ennek kapcsán alakítja ki konstruktivista szintézisét.

116. John Breully ugyan a nacionalizmust alapvetően politikai természetűnek tekinti, de általános jegyeinek megállapításához komparatív történelmi vizsgálódást tart szükségesnek, amely során öszsze lehet hasonlítani az egymástól számos tekintetben különböző eseteket. Lásd Breully, John: The Nationalism and the State. Manchester, Manchester University Press, 1998, 14-15. p.

117. Ezt az álláspontot képviseli például Benedict Anderson.

118. Anderson: i. m. 44. p.

119. Ezt az állapotot jellemzi például Hobsbawm Franciaország kapcsán. I. m. 19-30. p.

120. Lásd Brubaker, Rogers: Citizenship and Nationhood in France and Germany. London, Harvard University Press, Cambridge, Massachusets, 1992.

121. Lásd Conversi, Daniele: A nacionalizmuselmélet három irányzata. Regio, 9. évf. (1998) 3. sz. 37-55. p.

122. Lásd Taylor, Charles: Nationalism and Modernity. In: McKim, Robert & McMahan, Jeff (eds.): The Morality of Nationalism. New York-Oxford, Oxford University Press, 1997, 31-56. p.

123. Uo. 36. p.

124. Uo. 37. p.

125. Taylor szerint kétségkívül Benedict Anderson az, aki összekapcsolja a két dolgot. A direkt kapcsolatú társadalmak megváltoztatják az idő értelmezéseit, és ugyanakkor lehetővé teszik a társadalmi egész elképzelését. Anderson a szimultaneitás kategóriájával írja le a nemzetekhez való tartozást. Az idő, méghozzá kizárólag