Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
VI. A jogok és az esélyegyenlőség
206 A jogok és az esélyegyenlőség jelentéseit is. Ugyanakkor ezek a jelek jelentős kulturális sajátosságokkal bírnak. Mindezek együtt adják számára azt az eszköztárat, amely révén megfogalmazza önmaga identitását, kialakítja saját Én-tudatát. Az anyanyelv rovására elsajátított második nyelv csak felszínes folyékonyságot eredményez, ami azt jelenti, hogy látszólag folyékonyan beszéli ugyan az illető a nyelvet, ugyanakkor nagyobb erőfeszítést igényel tőle a második nyelv használata, ezért nehezebben oldja meg az összetett helyzeteket. Ebből logikusan következik a személyiség problematikusabb fejlődése, mint az anyanyelven szerzett ismeretek esetében. Ugyanakkor persze elsajátítható második nyelv, sőt elsajátíthatók további nyelvek is, ám az anyanyelvre építve. Ebben az esetben az egyén világosan tudja, melyik az anyanyelve, és melyik az újabb. Lehet akár két anyanyelve is, ám csak akkor, ha már családi környezetében használatos mindkét nyelv, és így mindkettő minden eleme a kezdetektől részévé válik személyiségfejlődésének.278 Az anyanyelv - mint az emberi személyiség része - nyilvánvalóan olyan elem, amely jogi tekintetben nemcsak besorolható, hanem be is sorolandó az emberi jogok közé. A fenti érv továbbiakkal is kiegészíthető kifejezetten az emberi jogok köréből, hiszen racionális lényként is anyanyelvén képes a legtöbbre az ember, ezen ébred rá a legtöbb új gondolatra, ezen a legkreatívabb. Például szólásszabadságával is ezen a nyelven képes a leginkább élni, s ezen a nyelven fogalmazza meg legpontosabban gondolatait, így véle érheti el a sajtószabadság legmagasabb szintjét. Mindez persze nem jelenti, hogy az anyanyelv a szólás és a sajtó szabadságának egyetlen eszköze, hiszen a kultúrák közösségében, globalizálódó világunkban a pusztán anyanyelvi megszólalási képesség akár korlátozó elem is lehet. Ugyanakkor ez az a nyelv, amelyiken leggyakrabban és a legpontosabban gondolja át és fogalmazza meg álláspontját az egyén. Még akkor is, ha más nyelven közli azt környezetével. Felvethető továbbá az a kérdés, hogy beszélhetünk-e jogegyenlőségről az oktatásban az anyanyelvi oktatáshoz való jog hiányában. Jogegyenlőségnek nevezhető-e az olyan állapot, amelyben az állam egyes polgárainak anyanyelvét az iskolák ok
