Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
V. Emberi jogok - nemzeti jogok
164 Emberi jogok - nemzeti jogok Tamirnak ez utóbbi álláspontja akkor védhető, ha elfogadjuk a nacionalizmus gellneri jellemzését, azt, hogy a nemzet egy államot akar alkotni. Ám ha lehetségesnek tartjuk, hogy egyazon állam egyszerre több nemzet, illetve nemzeti kisebbség politikai kereteit is adja, azaz többféle nemzetiségű egyének egy politikai közösséget alkothatnak, és az általuk alkotott állam egyszerre segítheti egymástól eltérő sajátosságaik fejlesztését és közös céljaik képviseletét, akkor Tamir állításának általános érvénye nem tartható.233 Az állam semlegessége pusztán az állampolgári jogok egyenlőségére építve nem jár együtt effektiv nemzeti semlegességgel, mégpedig azért, mert az állam számos nemzeti kérdésben nem lehet semleges.234 Például az államban léteznie kell hivatalos nyelvnek, esetleg nyelveknek, lenniük kell állami ünnepeknek, szimbólumoknak, állami kulturális intézményeknek és kultúrpolitikának, a kultúrát is érintő oktatáspolitikának stb. Kai Nilsen például világosan bizonyítja, hogy a nacionalizmus mindegyik felfogása kulturális nacionalizmus. Nem létezhet a nacionalizmus pusztán politikai koncepciója, a liberális nacionalizmust is beleértve.235 Leszögezhetjük tehát, hogy a modern állam sajátosságainak okán nem válhat el a fejlődés nemzeti szintjétől. Ezért az állam és nemzet egymástól való olyan elválasztása, ami az állam és az egyház estében történt, az emberi civilizáció mai szintjén nem lehetséges. Ahogy az állam és egyház egymástól való elválasztása elképzelhetetlen lett volna a rendi államszerkezetben, hiszen azzal a rendi állam több alapvető funkcióját képtelen lett volna ellátni, úgy a modern állam sem válhat el a fejlődés nemzeti szintjének számos elemétől. Ebben az esetben azonban számolni kell azzal a következménnyel, hogy az állampolgári jogok egyenlősége a liberális demokráciákban sem szab gátat a többségi döntéshozatalnak nemzeti kérdésekben még akkor sem, ha az állam nem deklarálja nemzetállamnak magát, és úgymond semlegességre törekszik e kérdésben, sőt egyenesen tiltja az egyén nemzeti diszkriminációját, előírva az egyenlő bánásmód elvét. Egy helyen az állam ugyanis nem képes érvényesíteni a diszkrimináció tilalmát és az egyenlő bánásmód elvét, mégpedig saját nemzeti vonatkozásainak terén. Ezeken a területeken döntenie kell, és a döntéshozatal többségi elve elé az állampolgári jogegyenlőség hagyó-
