Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
146 Nemzet és morál leltetett fejlődés elvének alkalmazására még akkor is, ha a nemzeti jogok egyikét-másikát az emberi jogok körébe sorolja az adott állam. De persze lehetőség nyílik a locke-i kivétel elvének alkalmazására is. A nemzeti részrehajlásnak tehát nem elég nem akadályoznia mások nemzeti részrehajlását, hanem egyenesen lehetővé kell tennie azt. Ugyanakkor az állam be nem avatkozásának a nemzeti kultúra egyes területeibe továbbra is a nemzeti részrehajlás részét kell képeznie. A nemzeti lét más területei viszont kifejezetten az állam függvényei. A nemzeti részrehajlás eme rendje feltételezi a más-más nemzetiségűek morális közösségét. A morális értékítélet feltétele a különféle nemzetiségű egyének morális diskurzusa. A morális diskurzusnak egymás kölcsönös elismerésével kell járnia, hiszen ezen elv érvényesülése nélkül nem lehetséges morális egyenlőség és így diskurzus sem. Ennek az elismerésnek pedig nyilvánvalóan nemzeti elismerésnek kell lennie, méghozzá olyannak, amelyik éppen a nacionalizmus ellentmondásossága miatt nem lehet határtalan, ám biztosítja a felek nemzeti szabadságát és egyenlőségét. Ezért alapja a morális egyenlőség kell, hogy legyen. Mint azt számos érv igazolta, az egyén képes választani az egyes nemzeti jellemzők közül, ám a nacionalizmus fogalma segítségével képes különbséget tenni a nacionalizmus különböző morális értékekhez és a politikai eszmeáramlatokhoz kötődő elemei közt, így az egyén az egyes nemzeti jellemzők megválasztásakor figyelembe tudja venni az ilyen különbségeket. Az egyén ugyanakkor nemcsak választani képes a létező nemzeti jellemzők közül, hanem alkotni is tudja azokat, hasonló kreativitással, mint ahogy a társadalom más területeit hozza létre és változtatja. Ha ezt az állítást kétségbe vonjuk, akkor a nemzeti jellemzők fejlődését az embertől független tényezők hatalmába utaljuk, míg az embert pusztán ezen emberfeletti tényezők eszközének tekinthetjük nemzeti vonatkozásban. A nacionalizmusok korában a nemzeti identitás és a nemzeti sajátosságok individuális fejlesztése nyilvánvalóan olyan emberi tulajdonság, amely erkölcsileg értékelhető. Következésképpen az egyén igényt formálhat e tulajdonságainak tiszteletére, de csak akkor, ha egyben értékítéletre is képes a nacionalizmus
