Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
144 Nemzet és morál Korunkban a nemzeti közvetítés tehát nyilvánvalóan jelentős szerepet játszik az egyéni identitás kialakulásának kérdésében. Ugyanakkor nem egyedüli tényezője e folyamatnak. Emiatt az nem állítható, hogy minden egyén ugyanolyan mértékben használja az ismeretek különféle szintjeit. Megoldásként az kínálkozhat, hogy nem maga a nemzethez tartozás a lényegi érték, hanem azok az elemek értékesek, amelyeket a nemzetté válás folyamata nyújt az egyénnek. A nemzethez tartozás ezek révén értékes, és éppen ezek fényében a különböző egyének számára különféleképpen és eltérő mértékben az. Ezért az ilyen elemeket kell értékeknek tekintenünk, ám változó és változtatható értékeknek. Ebben az esetben az egyén szabadon választhat közülük, sőt adott esetben maga is alkothatja őket. A kulturális örökség kérdéséhez ugyanakkor még három megjegyzést fűztünk. Először: választási lehetőségeinket nemcsak kulturális örökségünk befolyásolja, hanem saját adottságaink, például kreativitásunk is. A kulturális örökség determinativ jellege ezért kérdéses, miközben jelentős befolyása nyilvánvaló. Másodszor: kulturális örökségünk nemzetileg nem homogén. Mind a nemzeti kultúra előtti, mind a más nemzeti kultúrákból származó, mind az egyetemes kultúra értékeit hordozó elemeket tartalmazza. A kultúra tehát nem azonos nemzeti kultúrával. Harmadszor: a szocietális csoportok, amelyekre az egyénnek a fenti megszorításokkal kétségkívül szüksége van, nem azonosíthatók a nemzeti csoportokkal. Az előbbiekre építve az univerzalizmus-partikularizmus dilemmáját feloldhatónak tartjuk. A dilemma látszólag úgy is feloldható, ahogy Kant nacionalizmusellenességét próbálták értelmezni nemzeti bírálói, és ahogy ez hasonló viták során mindmáig megjelenik, nevezetesen a partikularizmus erkölcsi tagadásával. Ám ebből következően egyben a nemzet erkölcsi értékét is tagadnunk kell. Szerintünk ezért kell a kérdésre összetettebb választ adniuk a nemzeti partikularizmust bíráló gondolkodóknak. Ugyanakkor vannak a nemzeti identitásnak egynél több nemzethez kötődő formái is. Azaz lehetséges az egyénnek olyan többes nemzeti identitása, amely nem állítja hierarchikus rendbe azokat a nemzeteket, amelyekhez tartozónak tekinti magát. Az egyik nemzethez fűződő lojalitásának tehát nem kell minden-