Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
I. Bevezetés
Bevezetés 13 magába olvasztotta. Ez a különbségtevés azért fontos, mert számos liberális gondolkodó felfogásától eltérően a fentiek kapcsán eltérés van a törzsi és nemzeti kisebbségek jogvédelmének morális alapjai közt. Ugyanakkor a különbségek ellenére meg kell adni a törzsi kisebbségek jogvédelmének alapelveit, s kiindulópontunknak az emberi jogoknak kell lenniük. Ennek értelmében az illiberális szerkezetű törzsi társadalmak tagjai azért jogosultak védelemre, mert társadalmuk pusztulása egyben e társadalmak tagjainak tragédiáját is jelenti a modern versenytársadalom feltételei közt. Az emberi autonómia elve abban, de csak abban az esetben érvényesül, ha az adott közösség gátolja ugyan érvényre jutását, de tagjai számára az emberi jogok liberális világának gyors átvétele e gátaknál is nagyobb veszélyt jelent számukra. Ugyanakkor szélesebb társadalmi környezetüknek kötelessége támogatni modernizációjukat, ám önmaguk és nem mások sajátosságaiból kiindulva. Jóllehet a nemzeti identitás nem azonos a törzsivel, lélektani elemei nyilvánvalóan vannak. Meg kell vizsgálnunk, vajon ezek nem jelentik-e szükségszerűen az agresszív szenvedélyek uralmát, illetve általuk motiváltán a nulla összegű játszmák választását a más nemzetiségűekkel kialakuló kapcsolatokban. Ebben az esetben ugyanis indokolt az állam nemzeti központosítása. Ám ha a nemzeti identitással bíró személyeket indulatok által uraltaknak tekintjük, akkor a liberális nemzetállam alapjai is veszélybe kerülhetnek. A nemzeti indulat kérdése ugyanis olyan nem végleges elemekből álló jelenség, amely esetében nem lehet pontosan megadni a szükséges nemzeti konszenzus tartalmát. Ebben a kérdésben csődöt mond a többségi döntéshozatal a nemzeti többség körében is. Ám mivel a kérdésben kiiktatódott az emberi jogok eszköztára, a döntés a mindenkori politikai többség kezébe kerül. Tehát nemcsak a nemzeti kisebbségek, hanem az adott nemzeti többség politikai kisebbsége is kiszorul a kérdés eldöntéséből, és morális akadálya sincs, hogy a döntés ellene is irányulhasson. S ez a helyzet akkor is, ha a liberális demokrácia a nacionalizmus szenvedélyszerű és nem szenvedélyszerű elemeit együttesen is veszélyforrásnak tartja. A nemzeti tekintetben akadálymentes többségi döntéshozatal nemcsak a nemzeti kisebbség hatalmi kontrolljára teremt lehetőséget, hanem a nemzeti többségen belüli kisebbség korlátozására is.
