Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
IV. Nemzet és morál
A partikularizmus tagadásának csapdája 123 sa nem szünteti meg az egyik nemzeti csoport lehetőségeit a másik nemzeti csoport nemzeti sajátosságainak korlátozására, sőt visszafejlesztésére vagy akár e sajátosságok felszámolására. Az egyetemes emberi jogok betartásának hajlandósága ugyanis nem jelenti feltétlenül olyan jogok elfogadását, amelyek biztosítják más nemzetiségű egyének nemzeti sajátosságainak szabad fejlesztését. Miller szintéziskísérlete ezért nem válhat szintézissé. Megőrződnek benne mind az etikai univerzalizmus, mind pedig az etikai partikularizmus elemei, méghozzá oly módon, amely konfliktusukat nem zárja ki. A nemzeti identitás felfogása tehát nem kerül szembe az egyetemes emberi értékekkel történő identifikációval, amely képes egyszerre individuálissá és univerzálissá tenni a nemzeti identifikációt. Egy ilyen terület létezik: az emberi jogok területe. Ám ehhez el kell fogadnunk, hogy az egyén nemzeti identifikációja többféle identifikációjának egyike. Ugyanis az identitásnak a nemzetet megelőző formái is léteznek (például nemzetségi, törzsi, rendi és egyéb politikai töltettel is bíró identitásformák, de ide sorolhatóak akár a vallási identitás egyes változatai is). Ugyanakkor vannak a nemzeti identitásnak egynél több nemzethez kötődő formái is. Az egyénnek olyan többes nemzeti identitása is lehetséges, amely nem állítja hierarchikus rendbe azokat a nemzeteket, amelyekhez tartozónak tekinti magát. Az egyik nemzethez fűződő lojalitásának tehát nem kell mindenképpen azt jelentenie, hogy az egyik nemzetet feltétel nélkül előnyben részesíti a másikkal szemben. Nem kell tehát szükségszerűen választania közöttük. Ehhez persze igazolnunk kell, hogy létezhet olyan eljárás, amely két nemzet közötti konfliktus esetén olyan megoldáshoz vezet, amely nem jár elkerülhetetlenül a két nemzethez kötődő identitás közötti hierarchia megteremtésével. Az első érv kívül esik a többes identitás körén, ugyanakkor mégis jelzi annak lehetőségét. Ha az egyénnek nem lehetnének a nemzetén kívül eső erkölcsi támpontjai, akkor jelentős nemzeti konszenzus esetén aligha tudna szembehelyezkedni nemzete államának más nemzettel szembeni rossznak tartott lépéseivel. Például Mocsáry Lajos szinte egyedüliként aligha bírálhatta volna kora Magyarországát azért, mert magyarosítani próbálta az ország más nemzetiségű polgárait, megfosztva őket saját kultú-
