Öllös László: Emberi jogok - nemzeti jogok. Emberi és polgári jogok-e a nemzeti kisebbségek jogai? - Nostra Tempora 10. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
I. Bevezetés
10 Bevezetés érvel. Ezt a felismerést a nacionalizmus alapvető morális dilemmájának tekintjük. Feloldásának elmaradása pedig más nacionalizmusfelfogások sikere előtt nyitotta meg az utat. A nemzeti sajátosságok individualista elemeit így David Hume elemzi, de nem az emberi jogok nézőpontjából. Ám erre építve nála jelenhetnek meg az egyén nemzeti identitásának az államhatalom általi szelektív befolyásolásának szempontjai. Megnyílik továbbá a tér a liberális nacionalizmus utilitarista felfogása előtt. Ennek milli válfaja az állam polgárainak eltérő nemzeti identitását az állam egységére és politikai berendezésére veszélyt jelentő tényezőként jellemzi. Ugyanakkor az egységes nemzeti identitást az állam szilárdságát és nemzetközi versenyképességét erősítő tényezőnek tartja. Ezért a következtetésért cserébe azonban fel kell adnia az individuális választás jogát, s így szembekerül saját, az állam más vonatkozásaiban érvényesítendőnek tartott haszonelvű alapelveivel. Lord Acton - Mill nemzetfelfogását bírálva - felismeri, hogy politikai szabadság nem létezhet nemzeti szabadság nélkül. Ugyanakkor belső ellentmondásokkal terhelt jelenségnek, lényegében deformációnak tekinti a nacionalizmust. Kollektivitásként kezeli, és a nemzeti karaktert tekinti meghatározónak a nemzeti szabadság jellegének megítélésekor. így azonban nem oldható fel a benne rejlő morális feszültség, s végső soron nem akadályozható meg a nemzeti elnyomás sem. Henry Sigdwick Millhez hasonlóan az egységes nemzetállamot a modern állam formájának tartja. Szerinte a nacionalizmus egyszerűen aktuális, ezért egy praktikus etikának meg kell hajolnia a nemzeti érzések ereje előtt. Jóllehet látja, hogy a nacionalizmus belső feszültségektől terhelt, ezeket nem kívánja, ám elégnek tartja hasznossági szempontú összevetésüket. Ez pedig mindenekelőtt mozgósító erejükben rejlik. Ezek a szempontok az univerzalizmus és a nacionális partikularizmus ellentétét a partikularizmus javára döntik el. Ezért a nemzetállam oltárán feláldozható, sőt feláldozandó más nemzetiségű polgárainak nemzeti öntudata, jóllehet az így megszülető liberális nemzetállam ezt a liberális demokrácia szabályainak általános betartásával gondolja, ebben a kérdésben a kivétel elvét alkalmazva. Ezzel azonban a liberális állam éppen egyik alapvető szervezési kérdésében kerül szembe saját individuális-
