Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
III. Az etnikailag vagyes házasságok alakulása Kassán 1920 - 1938 között
Az etnikailag vegyes házasságok alakulása Kassán 89 A felekezeti szempontból vegyes házasságokból azonban nem vonhatók le következtetések azok asszimilációs jellegéről. Helyesebbnek látszik - és nem csak a csehszlovákiai zsidóság esetében -, ha a vegyes házasságok elemzésekor a hangsúly az adott (vallási, kulturális stb.) közösség elhagyására kerül. Értelmezésemben a vegyes házasságok empirikusan csak korlátozott mértékben megragadható jellemzőik miatt (ti., hogy csak a házasuló felek felekezeti adatait ismerjük, azt azonban nem, hogy a különböző felekezetűek milyen nemzetiséghez tartoztak) inkább szekularizációs mutatóként alkalmazhatók: azt mutatják, hogy az izraelita házasuló népesség mennyiben adta fel vallási normáit úgy, hogy más vallásával házasodott össze, s ezáltal szükségszerűen - a környező világ értékrendje miatt, amely általában elítélte az ilyen házasságokat - a korábbi közösségnek legalábbis a perifériájára került - ahogy nem izraelita házastársa is. Emellett az értelmezés mellett szól az is, hogy ha a vegyes házasságokat asszimilációs mutatóként kezelnénk, ezzel - ha akár csak hallgatólagosan is, de - egyirányú folyamatot feltételeznénk, ti. a zsidóságnak a magyarokhoz való asszimilációját. A vegyes házasság megkötéséhez azonban éppen hogy mindkét félnek el kell távolodnia a maga régi közösségének normáitól, és hasonulnia egy újhoz, a szekularizált modern polgári társadalom értékrendszeréhez (és ebből a szempontból lényegtelen! hogy ez az értékrendszer milyen keskeny vagy széles társadalmi rétegben volt éppen elfogadott). Ennek fényében a szlovákiai és a csehszlovákiai zsidóságról elmondható, hogy házassági stratégiáit tekintve zárt vallási közösséget alkotott: a többi felekezetnél jóval kevésbé jellemezte a vegyes házasságra való hajlandóság. Ez a közösség azonban elsősorban csak vallási értelemben volt zárt, etnikai értelemben kevésbé: a zsidó nemzetiség önkéntes vagy kényszerű vállalása ugyan erősítette a partikuláris csoportazonosságtudatot, de nem tette lehetetlenné a különböző nemzetiségűek közötti (vegyes) házasságot.
