Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
II. Iskoláztatási stratégiák a kassai zsidóság körében
Iskoláztatási stratégiák a kassai zsidóság körében 65 vák iskolába irányította, és csak az ellenzéki magyar pártok minisztériumi közbenjárására vált lehetségessé, hogy a döntést egy ún. vegyes bizottság felülbírálhassa. Az 1919-1923 közötti tanévekben ez a procedúra több száz gyermeket érintett Kassán, s félszázan voltak olyanok, akik a vegyes bizottság határozata ellen az illetékes minisztériumhoz fellebbezési kérelemmel fordultak (Memorandum 1924: 11.). A nemzetiségi hovatartozás „egyértelmű” megállapítása általában a vezetéknév, a kassai illetőség megléte, valamint a felekezeti hovatartozás alapján történt - ezért számos hivatali visszaélésre nyújtott lehetőséget. Különösen kiszolgáltatott helyzetbe kerülhettek azok a zsidók, akik az állami magyar elemibe íratták (volna) be gyermeküket, mert rajtuk akár azt is számon kérhették, hogy miért nem vallották magukat a megelőző népszámláláskor zsidó nemzetiségűnek.23 Általában a zsidósággal szemben a hatóságok részéről az a törekvés érvényesült, hogy a felekezeti elemibe írassák be gyermekeiket (Grosschmied 1930: 36.; Esterházy 1937: 3-6). Minderre alapozva úgy vélem, hogy a természetes - jórészt azonban csak nyelvi - asszimilációt a kezdetekben felgyorsította a hatóságok részéről megnyilvánuló kényszer. 11.4.2. Iskoláztatási stratégiák a gimnáziumokban A zsidóság túl(felül)iskoláztatására vonatkozó hipotézisemet a gimnáziumi tanulók felekezeti arányainak elemzésével ellenőriztem.24 Fontos lenne a polgárik vizsgálata is, ezekre nézve azonban annyira hiányosak a források, hogy az adatok becslésére sincs mód. A csehszlovákiai összesített adatok a húszas évekre nézve azt mutatják, hogy összességében a polgári iskolák izraelita vallású tanulók általi látogatottsága - ahogy az elemiknél is - nagyjából a népesség arányait követi, ettől az aránytól azonban kiugróan eltér az orosz és a magyar tannyelvű polgárikban - azokban 25,6% és 26,7% az izraelita vallású tanulók aránya. A csehszlovákiai adatok regionális különbségeket is mutatnak: míg a kulturális téren is fejlettebb Csehországban és Morva-Sziléziában, ahol a cseh és a német tannyelvű iskolák voltak túlsúlyban, az izraelita vallásúak alulreprezentáltak a
