Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Kutatási hipotézisek
18 Kutatási hipotézisek zott az, hogy Csehszlovákiában nem volt antiszemita a politikai rendszer 1920-1938 között, sőt Csehszlovákia volt az egyetlen olyan utódállam, ahol legalábbis kísérletet tettek a nyugati polgári demokráciákhoz hasonló politikai berendezkedés kialakítására. Tudvalevő, hogy egyes szlovák politikai és értelmiségi körök populáris antiszemita nézeteket vallottak, ezek a nézetek azonban nem jelentek meg politikai programjaikban, a politikai nyilvánosságban. A masaryki liberális, demokrata értékek térhódításának köszönhetően egészen az 1930-as évek közepéig Csehszlovákiában politikai antiszemitizmusról nem beszélhetünk. Magyarországon ezzel szemben antiszemita politikai rendszer épült ki, a Horthy-korszak első éveihez fűződnek az 1919-20-as pogromok és a numerus clausus törvény. A szlovenszkói zsidóságra a magyarországi politikai változások drasztikusan hatottak és bizonyos disszimilációt is előidéztek: a magyar érzelmű zsidóság eltávolodott, elidegenedett attól az „anyaországtól", ahol a politikai vezetés nemhogy nem tud gátat vetni a szélsőséges antiszemita megnyilvánulásoknak, hanem maga hoz diszkriminációs törvényt. A kulturális elszigeteltség tovább fokozta a távolságot: az 1920-as évek elején szinte nem jutott át a határon magyarországi sajtó, a „hazai” híreket elsősorban a Prágai Magyar Hírlap közvetítette, a lap liberális, de a csehszlovák politikai vezetés felé kellőképpen lojális szemszögéből. Jelentős változások álltak be a zsidóság etnikai státusa tekintetében is. A csehszlovák alkotmány a Monarchiában csupán felekezeti csoportként számon tartott izraelita népességet nemzetiségi jogosítványokkal is felruházta. A zsidóság nemzetiségként való felfogásában egyaránt benne rejlett a magyar etnikumtól való eltávolodás és a zsidó nemzeti öntudatra ébredés lehetősége is. Azonban önmagában az, ha valaki a nemzetiségi hovatartozás tekintetében formálisan vállalta, hogy zsidónak vallja magát (pl. a népszámlálásokkor, a letelepedéskor, a munkába álláskor stb.), nem feltétlenül jelentette a zsidó nemzeti azonosságtudat meglétét - különösen akkor nem, ha olyan egyszeri, gyakran politikai aktusról
