Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Melléklet
Interjúk 167 hiszem, hogy magyar származású volt, csak mindig szlovákul beszélt, mert aztán valamikor a háború alatt megtudtam, hogy itt van Pesten, s föl is kerestem, tökéletesen beszélt magyarul. Benedikt a vallás terén toleráns volt, semmiféle ortodoxia, semmiféle merevség nem volt benne. Azok a bizonyos elengedhetetlen manírok, hogy amikor tanítás közben vizet ivott, akkor a fejére tette a tenyerét, mint hogyha elfedné a fejét, de ezen kívül nem tapasztaltunk nála mást. Mivel az elemi négyosztályos volt, de volt egy lehetőség, hogy egy ötödik osztályt is kijárjunk, így gyakorlatilag ő már elég idős elemistákat kapott, akikkel már másképpen, tehát már nem a hitregék, a legendák nyelvén kellett beszélni, hanem már a vallás ethoszáról és a hagyományokról is, a Bibliáról, a rabbik tanításairól. Az elemi után a szlovák fiúpolgáriba kerültem. Ez egy borzasztó nagy létszámú iskola volt. Aki kiszorult a gimnáziumból, akinek esze ágában sem volt gimnáziumba menni, nagyon sok gyerek a környező falvakból odajárt. Bejárók voltak, hajnalban indultak el otthonról és tanítás után hazamentek. Aki nyugdíjas állásra pályázott, hogy bakter legyen, vagy postás legyen, „tűzoltó, vagy katona”, az odajárt - nagyon sokan voltunk, olyan sokan, hogy az első osztályban még volt egy e) és egy f) osztály is, aztán már csak d). Az utolsó osztályokba, tehát az e)-be vagy a d)-be összpontosították a zsidó tanulókat. Mit akarhattak ezzel elérni? Hogy ne legyen keveredés? Később rájöttem, hogy nagyon gyakorlati oka volt: a hittanóra. Emiatt volt az osztályunknak legalább 60 százaléka zsidó. Persze hogy a zsidók egymás között - nem is vallási vagy faji alapon, hanem mert már az elemiből ismerték egymást - régebb óta barátok voltak, és egy-pár kassai gyerekkel barátkoztunk még. Ilyen kültelki srácok jártak oda, vagány kölykök, azokkal jóban voltunk, a parasztgyerekekkel nem, ők sem nyitottak felénk, mert hát nekik az iskola az egy hivatal volt, felvették az anyagot, és mentek haza. Ezek azért egy picit „gettóosztályok" voltak. Minket az iskolában úgy neveltek, hogy minden elnyomás a magyaroktól származik. Bennem nem kelt ki ez a mag, de abban a téhányi szlovák parasztgyerekben, aki mellettem ült a padban, abban igen.
