Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Melléklet
Interjúk 161 nyéke fejlesztésében kifejtett érdemeiért vásárolhatott magának az öreg Neumann egy bárói címet. Ők a háború után (I. világháború) még egy darabig Aradon maradtak, aztán Bécsbe költöztek. Hajói tudom, ecet-és szeszgyárosok voltak. Nagyon jómódúak voltak, és volt egy nagy könyv - én ugyan soha nem jártam náluk - és abban benne volt az egész családfa, és a titkár kikérdezte a rokontól, hogy kinek a fia, kinek a lánya és fgy tovább, és még rákérdezett, hogy kit ismer a családból és aztán, ha az stimmelt, akkor engedte be csak a báróhoz, aki adott egy diszkrét összeget. Ez az ellentét ráütötte a bélyegét a családra olyan szempontból, hogy egyrészt volt egy kocsmáros nagymama, azután volt neki az Ernő, a Marci, a Zsiga és a Sándor, négy fia és egy lánya, az anyám - ő volt a legfiatalabb. Mindenki értelmiségi volt. Ernő ügyvéd volt, a többiek hivatalnokok, tisztviselők. Kereskedelmi meg gimnáziumi végzettséggel. Úgy tudom, hogy főiskolát (jogakadémiát) egyedül az ügyvéd nagybátyám végzett, az Ernő. Egyedül a Marcinak volt szabad elköltöznie Pozsonyba, neki is azért, mert ő a szenei malomban dolgozott és hát oda kötötte a munkája. De egyébként egy városban és lehetőleg egy lakásban laktunk. iskola Ernő a kolozsvári jogakadémiára járt és ott is diplomázott annak ellenére, hogy Kassán is volt jogakadémia. Ennek oka egyrészt lehetett sznobizmus, másrészt lehetett rátartiság, harmadrészt lehetett egy modern gondolkodás, hogy a gyerek röpüljön ki, önállósuljon. Én olyasmire is gondoltam, hogy ha valaki nem állja meg a helyét, hülye, folyton utóvizsgázik, akkor ott van Kassán szem előtt, és mindenki megtudja, hogy „az Ernő már megint utóvizsgázik!” - hátha ezért ment el Kolozsvárra. Az igazi családfenntartó végeredményben ez az Ernő volt, aki viszont a világ legpechesebb ügyvédje volt, mert a Lakók Szövetségének volt a jogtanácsosa, ügyvédje, tehát általában azoké, akiket éppen ki akartak rúgni a lakásukból vagy az üzlethelyiségükből. Túl sok pénzt nem keresett, sokszor kapott azonban „természetben” honoráriumot. Úgy kerültem én például hozzá egy ütött-kopott hegedűhöz, vagy egy, a
