Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Utószó egy 10 évvel ezelőtt keletkezett értekezéshez, avagy a felemás asszimiláció
132 Utószó egy 10 évvel ezelőtt keletkezett értekezéshez IV. Többes perspektívák, a lokalitás (újra)felfedezése Mik voltak 1921-ben a jövőbeli elképzelései Komlósnak és azoknak a sorstársainak, akik a Monarchia megszűnése után az utódállamokban maradtak? Ahogy az idézett rész is mutatja, ekkor még az első háború előtti nacionalista asszimilációs diskurzus folytatására számítottak. Azt prognosztizálták, hogy a korábbi magyar és az új szlovák asszimilációs nyomás között kell választaniuk. A zsidó identitáspolitikák azonban egészen más kontextust kaptak a két háború közötti Magyarországon, mint Csehszlovákiában. Magyarországon a magyarosítás/magyarosodás maradt - még a felerősödő antiszemitizmus ellenére is - a domináns elvárás, míg Csehszlovákiában a lojalitás(csere), az elkülönülés, a helyi és regionális identitások, sőt az etnikai reneszánsz útjai is megnyíltak a zsidóság számára. Az asszimilációs logika kevésnek bizonyult ez új tendenciák értelmezéséhez. Először is azért, mert Csehszlovákiában a zsidókkal szembeni asszimilációs diskurzus maga is hiányzott. Másodszor, mint azt a legfontosabb új identitáspolitika, a cionizmus is mutatja, mert az az ambivalencia, melyről Komlós 1921-ben tudósított, feloldódhatott a saját modern nemzetállam (és elképzelt közösség) iránti vágyban. Harmadszor, mert míg Magyarországon az együttélést az uralkodó diskurzus „zsidókérdésként” tematizálta, addig Csehszlovákiában „magyar- és németkérdés” volt. A magyar „zsidókérdésre” a politika diszkriminatív törvényekkel felelt, mialatt Csehszlovákiában a zsidóságot nemzetiségként pozitívan diszkriminálták. Negyedrészt, saját kutatásaim alapján legalábbis úgy vélem, hogy Csehszlovákiában a zsidóság főszerepet játszott a lokalitás teremtésében. A többes perspektívák mindig adott helyeken (terekben) jelentek meg, ahol az individuumok és a csoportok megkomponálhatták saját identitáspolitikájukat. Épp a nemzeti lojalitáskonflikusok feloldásához, avagy a meggyengített identitások felerősítéséhez kínálkozott ragyogó eszközül a lokálpatriotizmus. Ötödször, a kassai zsidók természetesen lojálisak voltak a csehszlovák államhoz ugyanúgy, mint korábban a magyar
