Kovács Éva: Felemás asszimiláció. A kassai zsidóság a két világháború között (1918-1938) - Nostra Tempora 9. (Somorja-Dunaszerdahely, 2004)
Bevezető: A kutatás jellege, módszerei, forrásai
Bevezető A kutatás jellege, módszerei, forrásai Ez a dolgozat nem történészi munka, nem kívánja sem a csehszlovákiai, sem szűkebben a kassai zsidóság két világháború közötti történetét felvázolni: a történetiség csak a vizsgálat kontextusát adja. Kérdésfeltevéseit és az alkalmazott módszereket tekintve munkám történeti szociológiai jellegű esettanulmány, melynek az volt a célja, hogy a dualizmus kori magyarországi zsidó asszimilációs folyamatok 1920 utáni „folytatását”, más állami, politikai és társadalmi keretek közötti jellemzőit feltárja. Pontosabban azt, hogy mi történt az egykor Magyarországhoz tartozó Kassának az asszimilációs folyamatban már előrehaladott zsidóságával a két világháború között: hogyan illeszkedett be az új államközösségbe, és ez milyen hatással volt etnikai azonosságtudatára. Kassa kiválasztását több szempont is indokolta. Először is az, hogy a kassai zsidóság 1910-re erősen asszimilálódott, a zsidó népesség négyötöde magyar anyanyelvűnek vallotta magát, és jelentős szerepet töltött be a város gazdasági és kulturális életében. Másodszor - más szlovákiai városokkal ellentétben, amelyekben az ortodoxia volt az uralkodó irányzat (pl. Pozsony) - Kassán az ortodoxia és a neológia nagyjából azonos súllyal képviselte a zsidó felekezeti életet, és ez az arány az 1920 utáni tömeges ortodox zsidó bevándorlással sem változott meg jelentősen. A várostörténeti elemzések a XIX. század elejére „erős piacközponti funkciót betöltő” városként (Bácskai 1988), a XIX.
