Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
III. A húszas évek elejétől a második nemzetgyűlési választásokig
98 A húszas évek elejétől 1925-ig 5. A községi, járási és megyei választások 1923-ban Községi választásokat az államfordulat után még néhány évig nem tartottak, azonban az első nemzetgyűlési választások eredményeit figyelembe véve mód nyílt a helyi képviselő-testületek megújítására, amelyeket még a Monarchia alatt, az akkor érvényes törvények alapján választottak meg. A pártokat felszólították, hogy terjesszék be javaslataikat a testület új tagjaira, hogy a zsupán a listák alapján kinevezhesse azokat. A testületek ily módon történő átalakítására többször is sor került, mivel a pártok közötti erőviszonyok is gyorsan változtak, a pártok maguk is átalakultak. Az ellenzéki magyar pártok évekig hiába követelték, hogy az önkormányzatokhoz szokott, korábban Magyarországhoz tartozott területeken tartsanak községi választásokat. 1923. január 1-jén léptették életbe Szlovákiában a még 1920- ban elhatározott közigazgatási reformot. Létrejöttek a nagymegyék vagy ahogyan akkor nevezték, a „nagyzsupák”.336 Szlovákiát 6 nagymegyére osztották, amelyek határait úgy húzták meg, hogy a magyarság mindegyikben kisebbségbe került. Kárpátalját a reform nem érintette. Ezután került sor 1923 őszén az első szlovákiai választásokra a községi, a járási és a megyei képviselőtestületekbe. A közelgő választásokkal a magyar pátok először a Vezérlőbizottság 1923. május 5-én Ungvárott megtartott ülésén foglalkoztak, ahol Törköly József javaslatára elfogadták, hogy az ellenzéki magyar pártok működjenek együtt a választásokon, és ahol ez szükséges, más pártok, elsősorban a Szlovák Néppárt bevonásával egységes listát állítsanak.337 A közös listák felállítása azonban sok helyen problémákba ütközött, elsősorban az arányok és a jelöltek sorrendjének megállapítása miatt. Ezért az OKP felhívással fordult a helyi szervezeteihez: „Ahol pedig helyi szervezetünk külön listán akar menni a községi választásokba, ott, amennyiben Magyar Kisgazda, Földmíves és Kisiparos Párt van a községben, okvetlenül kapcsolni kell a két listát... Ennek célja az, hogy a választásoknál a fennmaradó maradékszavazatok kárba ne vesszenek, hanem a nagyobb maradékot felmutató keresztényszocialista vagy kisgazda párti jelölt kapja a maradék alapján neki jutott mandátumot.’’338 A megyei listák felállítása sem ment zökkenőmentesen. Erről végül a Petrogalli Oszkár által szeptember 4-5-re összehívott zsolnai tanácskozáson született megállapodás.339 Az OKP és a kisgazdapárt három nagyzsupában, a Pozsonyiban, a Nyitraiban és a Kassaiban, tehát ott, ahol a legnagyobb számú magyarság élt, külön-külön jelölőlistával indult. A keresztényszocialisták mindhárom megyében állítottak listát, a kisgazdák csak a Pozsonyi és a Nyitrai nagymegyében
