Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
II. A hatalomváltástól a trianoni békeszerződés becikkelyezéséig
40 A hatalomváltástól Trianonig re vonatkozó rendelkezéseit időlelőttieknek tartjuk, azokat törvényeseknek ez idő szerint el nem ismerjük. Midőn ennek dacára itt megjelentünk s kinevezésünket elfogadjuk, tesszük azt azért, hogy így részeseivé válva a megye közigazgatásának, a megye velünk ugyanegy nézetet valló lakosságának, különösen a magyarságnak érdekeit megvédhessük és szolgálhassuk. Ünnepélyesen óvást emelünk az ellen, hogy ezen tényünk bárki által a jelen állapot végleges, törvényes volta elismerésének vélelmeztessék.’’96 Hasonló szellemű nyilatkozatot olvasott fel a komáromi bizottság 24 tagja nevében Kürthy Lajos báró is.97 Komáromban az első ülésre, a közelben lezajlott hadi események miatt, csupán augusztus 21- én került sor. A deklaráció aláírói a bizottsági ülések alkalmával, nyilatkozatukhoz híven, a továbbiakban gyakran adtak hangot a magyarság sérelmeinek. A hivatalok szlovákosítása, a magyar gyermekek szlovák iskolákba kényszerítése, a magyar szobrok ledöntése, a magyar szimbólumok használatának betiltása ellen tiltakoztak. A bizottságokban nagy számban jelen levő katolikus papság a szabad vallásgyakorlásért, a papi birtokok lefoglalása kapcsán pedig a földreform ellen emelt szót. Gyakran felléptek gazdasági sérelmek orvoslása érdekében is (pénzlebélyegzés, vagyonadó, betétek letiltása, valutakivitel, betegpénztári reform, hadikölcsön, rekvirálások stb.). Működésük hamarosan szemet szúrt a teljhatalmú miniszternek, és 1919 októberében levelet küldött Zoch zsupánnak, amelyben felszólította, hogy szervezze át a megyei bizottságot. „Mivel a Pozsonyi megyei bizottságban, ugyanúgy a Pozsonyi városi bizottságban olyan emberek ülnek, akik a mi köztársaságunkat eddig el nem ismerik és valami provizóriumnak tartják... Az új bizottságba demokratikus szellemű, mérsékelt és megbízható embereket nevezzen ki, a megye (város) lakosságának nemzetiségi, osztály- és párthovatartozás szerinti rétegződésének arányában. Emberek a la Bartal, Szülő Géza, Vermes stb., többé nem ülhetnek a megyei bizottságban, mivel nem képviselik a magyar nemzetiségű polgárság széles rétegeit.’’98 A mai Szlovákia területén a katolikus vallásúak alkották az államfordulat után a többséget a magyarok és szlovákok között egyaránt. A magyar katolikusok száma meghaladta a 400 ezret. Az elcsatolt részek területileg hét püspökségbe volt szervezve az államfordulat előtt. A magyar püspökök többsége a megszállás elől Magyarországra távozott, de voltak olyanok is, akiket kiutasítottak Csehszlovákiából, az alsóbb papság nagy része azonban a megszállt területeken maradt.99 Csupán a kassai püspök, Fischer-Colbrie Ágoston maradt meg hivatalában, aki az államfordulat előtt többször kiállt szlovák
