Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
I. Az új Csehszlovákia
36 Az új Csehszlovákia Kárpátalján a magyarság több mint a fele református és evangélikus, több mint egyötöde római katolikus, egytizede pedig görög katolikus vallású volt.88 A kisebbségi magyarság körében viszonylag alacsony volt az analfabetizmus. 1921-ben Szlovákiában az 5 évnél idősebb lakosok 82,14 százaléka tudott írni és olvasni, ugyanakkor a magyarok között ez az arány 88,60%, Kárpátalján 83,17% volt. Szlovákiában a németek 88,74 százaléka tudott írni és olvasni.89 A húszas években bevezették a nyolcosztályos iskolakötelezettséget az addigi hatosztályos helyett, tehát 14 éves korig kötelező volt a népiskolai oktatás. Az ezt követő másfél évtized alatt az írástudatlanságot csaknem teljesen felszámolták a magyarság körében. Jelentős államilag támogatott iskolaépitési program is zajlott ebben az időben, hogy kielégítsék a megnövekedett igényeket, elhelyezzék a bővülő diáksereget. Ez a magyar vidékeket is érintette. Csaknem minden magyar faluban bővítették az elemi iskolát, ill. új iskolaépületet emeltek. Több olyan községben, tanyacsoportokon is iskola épült, ahol korábban nem volt.90 A magyar kisebbség körében az alapfokúnál magasabb iskolázottsági mutatók kedvezőtlenül alakultak. A magyar egyetemet és a magyar főiskolákat a hatalomváltás után néhány év alatt felszámolták. Öt magyartannyelvű középiskola és mindössze egyetlen magyar tannyelvű női tanítóképző működött Csehszlovákiában. A tanítóképzőt a pozsonyi Orsolya-rend tartotta fenn. 1927-től a pozsonyi állami szlovák tanítóképzőben is nyíltak magyar párhuzamos osztályok. A középiskolát látogató magyar nemzetiségű diákok száma csökkenő tendenciát mutatott. Az 1921/1922-es tanévben a köztársaság egész területén 5135 magyar középiskolás volt, az 1929/1930-as tanévben már csak 4006. Ez utóbbi tanévben a diákok közül mindössze 2838 látogatott magyar tannyelvű középiskolát, 800 csehszlovák, 224 német, 144 pedig ruszin (kárpátorosz) tannyelvű intézménybe járt. A magyar nemzetiségű diákok az összes középiskolás 4,97 százalékát tették ki az 1929/1930-as tanévben, ez azonban még mindig kis mértékben meghaladta a magyarság népszámláláskor (1930) elért országos arányát (4,78%).91 A harmincas években emelkedett a magyar középiskolások száma. Az egyik utolsó csehszlovák (az 1935/1936-os) tanévben 386 magyar tanítóképzős növendék és 4966 középiskolás volt. Ez az összes ilyen tanintézmény diákjainak mindössze 3,74 százaléka volt. Ebből az 5352 tanulóból 4004 magyar, 860 csehszlovák, 255 ruszin, 233 pedig német tannyelvű intézménybe járt.92 A magyar egyetemisták és főiskolások száma hullámzó tendenciát mutatott. Az 1921/1922-es tanévben volt a legmagasabb
