Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
I. Az új Csehszlovákia
Csehszlovákia politikai intézményrendszere 25 viselői helyekre. Ez a körülmény korlátozta a képviselők szabadságát. A politikai életben részt vettek a kisebbségek, különösen a németek és a magyarok politikai pártjai is. A köztársasági elnököt, aki jelentős végrehajtó hatalommal rendelkezett, a Nemzetgyűlés két házának együttes ülése választotta meg. Az ország első elnökét, Tomáš Garrigue Masarykot az ideiglenes Nemzetgyűlés 1918. november 14-én választotta meg. Az államalkotó nemzet a csehszlovák volt, melynek - a hivatalos ideológia szerint - két ágát a cseh és a szlovák nemzet alkotta. Értelemszerűen az állam hivatalos nyelve a csehszlovák volt, miközben Csehországban a cseh nyelvű alakját, Szlovákiában a szlovákot használták. A szlovák nemzet létezését hivatalosan nem ismerték el, feltételezték, hogy a két nép idővel összeolvad egy új, közös identitással rendelkező nemzetté. Ez állandó feszültség forrása volt a két nép között. Az egységes csehszlovák nemzet mellett érvelők gyakran arra hivatkoztak, hogy a cseh és a szlovák nyelv között kisebb a különbség, mint a szlovák nyelv nyugati és keleti nyelvjárásai között. További érv volt, hogy hasonló fejlődésen mentek keresztül a nyugati nemzetek is, ahol több népcsoport összeolvadásából alakult ki a modern francia vagy német nemzet. Érvként használták az egyes német nyelvjárások között még mindig meglévő különbségeket is. A csehszlovák nemzet eszméje elsősorban arra szolgált, hogy az újonnan létrehozott soknemzetiségű országban biztosítsák a szláv többséget. A szlovák autonomisták ugyanakkor a pittsburghi egyezményre hivatkoztak, amelyet 1918. május 30-án kötöttek meg amerikai szlovák és amerikai cseh szövetségek, és maga Masaryk is ellátta kézjegyével. Ebben a csehek elismerték a szlovák nemzet létét, és autonómiát ígértek a szlovákoknak. A dokumentumról elkeseredett viták folytak a két világháború között, és a csehek 1938 végéig megtagadták teljesíteni az egyezményben vállalt kötelezettségeiket.51 A kisebbségek a nyelvtörvény alapján a hivatalos érintkezésben azokban a bírósági járásokban, ahol számarányuk elérte a 20 százalékot, használhatták anyanyelvűket. A bíróságok és egyéb hivatalok ezekben a járásokban kötelesek voltak a kisebbség nyelvén írott beadványokat elfogadni és ezen a nyelven elintézni.62 A politikai és gazdasági helyzet Szlovákiában és Kárpátalján más volt, mint az ország nyugati felében. Az egykor Magyarországhoz tartozott országrészeket súlyosan érintette a Monarchia piacainak elvesztése, és az iparuk sem bírta a konkurenciát a fejlettebb cseh iparral szemben. Magasabb volt a munkanélküliség, nagyobbak a szociális problémák, mint a cseh országrészekben (Csehországban, Morvaországgal és Sziléziával együtt).
