Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
I. Az új Csehszlovákia
16 Az új Csehszlovákia A szlovák nemzeti mozgalom erőtlensége következtében a terület Csehszlovákiához történő csatolására csak 1918 decembere és 1919 januárja között katonai megszállás útján került sor. Ekkor érkeztek meg az olaszországi csehszlovák légiók, amelyek olasz tisztjeik vezetésével elfoglalták a Párizsban, a nagyhatalmak által kijelölt demarkációs vonalat. Ezt a vonalat a Vix alezredes, az antant budapesti katonai missziójának vezetője által 1918. december 24-én átadott jegyzék jelölte ki Magyarországgal szemben. A vonal a Dunát, illetve az Ipoly folyót követte, s Losonc alatt Rimaszombaton át, majd Kassa alatt vezetett az Ung folyóig, és ezt követte a határig. Magyarország az ettől északra fekvő területet a jegyzék értelmében köteles volt kiüríteni és átengedni Csehszlovákiának.17 A magyar kormány tudomásul vette a döntést, és megkezdte a csapatainak kivonását. A csehszlovák csapatok ezután olasz parancsnokaik vezetése alatt ellenállás nélkül sorra foglalták el az északi városokat. 1918. december 29-én vonultak be Kassára, 1919. január 1-jén Pozsonyba. Az olasz légiók 39. ezrede 1919. január 10-én foglalta el Komáromot, és a következő napokban a katonaság birtokba vette a mai Szlovákia déli részét.18 Január 13-án kerül sor Ungvár megszállására. Az egyes belső területek elfoglalása még napokig eltartott. A még mindig nagyon képlékeny helyzet stabilizálása érdekében a prágai kormány teljhatalmú minisztert nevezett ki Szlovákia élére Vavro Šrobár személyében. A teljhatalmú miniszter által vezetett minisztérium feladata elsősorban az volt, hogy megszervezze az új csehszlovák közigazgatást a katonailag megszállt területeken. Az új állam határait véglegesen az 1919-1920-ban lezajlott békekonferenciák állapították meg. Kárpátalját (akkori közismert elnevezése alapján Ruszinszkőt) csupán utólagosan csatolták Csehszlovákiához. A magyarlakta vidékek lakossága az újonnan előállt helyzetet katonai megszállásként, nem pedig hatalomváltásként értelmezte, és csupán ideiglenesnek tekintette. A megszállás előtt az egyes vidékeken felfegyverzett bandák garázdálkodtak, így a polgárság egy része megnyugvással vette tudomásul a légiók megérkezését és a rend helyreállítását. Komárom polgármestere, Gaál Gyula a következőképpen fogalmazott a megszálló csapatok parancsnokához intézett első beszédében: ....most fegyvertelenül és védtelenül, csakis a nagy nyugati hatalmak igazságérzetébe és az önök jóindulatába és lovagiasságába vetett bizalommal önkényt nyitjuk meg városunk kapuit az ön csapatai előtt, mert parancsnok úrban és csapataiban nem ellenséget látunk, hanem az ántánt hatalmak hadseregének megszálló csapatait, melyeknek feladata a közrend és közbiztonság fenntartása. Azért kérjük a közrend és közbiztonság népőrségünkkel karöltve leendő fenntartását, a személy és vagyonbiztonság, a ma-