Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
Bevezetés
Bevezetés 13 1928-as tartományi választások eredményeivel is részletesen foglalkozom. Szólok az egyes községi választások eredményeiről is, ezek részletes ismertetése azonban meghaladja e kötet lehetőségeit. A csehszlovákiai magyarság helyzetét elsősorban Szlovákiában vizsgálom, de érintőlegesen foglalkozom a kárpátaljai viszonyokkal és az ottani választási eredményekkel is. A magyar pártok szorosan együttműködtek a szepességi németekkel, illetve az Országos Keresztényszocialista Pártnak német osztálya is volt, ezért a szlovákiai németséget is bemutatom. A kisebbségi politika számos területével csupán érintőlegesen foglalkozom, ilyen a magyar pártok képviselőinek munkája a Nemzetgyűlésben vagy az egyes önkormányzatokban. A kisebbségi sérelmek feltárása már nagyrészt megtörtént, így ezek csak kisebb szerepet kapnak ebben a munkában. Külön kutatást igényelne a Csehszlovák Köztársaság korabeli magyarságpolitikája is, így ezzel a témával sem foglalkozom. Munkám megírása során nagymértékben támaszkodtam a magyarországi és a szlovákiai levéltári adatokra, amelyek feldolgozása még nem történt meg. A magyarországi levéltárakban elsősorban a Miniszterelnökség és a Külügyminisztérium iratanyagát vizsgáltam át, mivel ezek az intézmények foglalkoztak a határon túli magyarsággal a két világháború között. Ezt a területet titkosan kezelték, tehát feltételezhető, hogy sok iratot maguk a hivatalok megsemmisítettek egy idő után. Több erre utaló megjegyzést is találtam a dokumentumok között.9 Ennek ellenére ezek a források feltétlenül hitelesek, és értékes forrásai a csehszlovákiai magyarság történetének. Számos korabeli csehszlovákiai magyar pártvezér által írt jelentés található közöttük. Ezekben a politikusok közvetlenül mondják el véleményüket, nézeteiket, szólnak a problémákról és terveikről. Fontos forrásai voltak munkámnak a csehszlovákiai rendőrségi jelentések a pozsonyi és a prágai levéltárakban. A magyar pártok vezetőit és tevékenységét állandó rendőrségi megfigyelés alatt tartották. A rendőrség széles körű detektívhálózattal rendelkezett, továbbá informátorai voltak a magyar pártok legfelsőbb vezető köreiből is. Terjedelmes jelentések találhatók az egyes pártok által szervezett tanácskozásokon elhangzottakról, sőt találtam jelentést személygépkocsiban elhangzott beszélgetésről is. A beérkezett jelentéseket rendszeresen értékelték, elemezték a rendőr-igazgatóságon, majd az ezek alapján elkészített összefoglalókat elküldték a magasabb államigazgatási hivatalokba. Értékelve ezeket a jelentéseket, összefoglalókat, összevetve egyéb forrásokkal, nagyrészüket hitelesnek és pontosnak kell tekinteni. Ez még akkor is igaz, ha érezhető bennük a magyar pártokkal szembeni ellenszenv, és a jelentések össze-
