Angyal Béla: Érdekvédelem és önszerveződés. Fejezetek a csehszlovákiai magyar pártpolitika történetéből 1918-1938 - Nostra Tempora 6. (Galánta-Dunaszerdahely, 2002)
III. A húszas évek elejétől a második nemzetgyűlési választásokig
Pártszakadás az OKP-ban 117 azt még nem lehet biztosan megállapítani’’ - írja Matuska Péter ideiglenes ügyvivő.403 Nagy sajtókampány indult Lelley lemondatásáért.404 Az OKP pártvezetőségének május 16-án Pozsonyban tartott ülésén már a Lelleyellenes szárny került többségbe, és végül sikerült elérnie lemondását az elnöki posztról. Elsősorban a kelet-szlovákiaiak, a szlovák csoport és a kárpátaljai küldöttek fogtak össze a pártelnök ellen. Lelley ezután híveivel együtt elhagyta a termet. A pártvezetőség ezután öttagú ideiglenes elnökséget választott a párt élére.405 A párt ezzel kettészakadt, ha a hivatalos szétválás még nem is történt meg. Az előállt helyzetet részletesen leírja a pozsonyi zsupán a járási rendőrparancsnokoknak küldött 1925. június 19-én kelt utasításában. Leszögezi, hogy a Lelley-csoport vereségét a Magyarországról pénzelt akció okozta. A régi pártvezetőség használja a pozsonyi Köztársaság téri helyiségeket, továbbra is ott dolgoznak a régi szakszervezeti vezetők (Varjú, Szappanos, Kaiser), tulajdonképpen a régi apparátus. Az új vezetés helyiségeket bérelt a Hosszú utcában. Lelleyék megtartották a Népakarat lap fölötti befolyásukat, mire az új vezetőség kijelentette, hogy az nem a párt hivatalos lapja többé. Ezt a szerepet ideiglenesen a Kassán kiadott A Nép tölti be. Lelleyt elsősorban a munkások támogatták, illetve a szegényebb, keresztényszocialista szakszervezetekbe tömörült tagság, és támadást indítottak a sajtóban, népgyűléseken az új elnökség ellen, akik a nagybirtokosokat szolgálják.......a magyar nagybirtokosokat és bérlőket, mint a magyar faj ellenségeit ábrázolják, akik csekély bérért kizsákmányolják a magyar munkást és a földművest, a saját birtokaikra idegen munkaerőt hoznak, a gyűléseken azonban a keresztény szeretetet hangoztatják, hogy népszerűek legyenek, és képviselőnek válasszák őket, ezzel befolyásos kapcsolatokat szereznek, amelyeket a kihasználnak a saját birtokaik védelméhez.’’406 Az újabb összecsapás a két hivatalosan még egy pártkeretben lévő csoport között az új elnök megválasztásakor került sor. A Lelleycsoport jelöltje Jánoky-Madocsány Gyula volt, a Jabloniczky-csoporté Szüllő Géza. Szüllő néhány évvel később írt feljegyzéseiben megjegyzi, hogy 1925 őszéig nem foglalkozott belpolitikával, pártügyekkel, hiszen nagyrészt külföldön tartózkodott, illetve Budapesten lakott. A magyar kormány és valószínűleg személyesen Bethlen István miniszterelnök bízta meg azzal a feladattal, hogy a párt elnöki posztját átvegye.407 A pártvezetőségi ülésre augusztus 25-én Pozsonyban került sor, ahol Szüllő Gézát választották a párt új elnökévé. Szüllő nem volt jelen az elnökválasztáson, ekkor is külföldön tartózkodott. Szeptember 5-én érkezett Pozsonyba átvenni a pártelnöki tisztét.408
