Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Dr. Tóth Béla: A Magyar Kamara, telepítések a 18. sz. első harmadában Magyarországon és ami mögöttük van
Dr. Tóth Béla rólagos magyar földről volt szó. (Úgy hódították el a földet a magyaroktól, hogy közben a törököket szorították ki e területről, olyan hadsereggel, amelynek tagjai között magyar katonák is harcoltak.) Természetesen az osztrák álláspont érvényesült, így a még jogos tulajdonukat igazoló örökösök is csak megfelelő váltságdíj ellenében kaphatták vissza ősi birtokaikat. A neoaquistica comissio mindenki számára, aki törvényes jussaként jelentkezett a birtokért, kötelességévé tette, hogy fél év alatt bizonyítsa is ezt be. (Resolutiones regiae Protocollum 72. kötetéből, a MÓL kamarai iratai között). Akinek ez az igazolás sikerült, az fizessen váltságdíjat a fegyverjog elismeréseként. A meghódított területek egy kisebb részét adományként kapták a királyhü, előkelő magyar családok. Itt kell megemlítenünk azt az egész országot érintő császári és királyi intézkedést is, amely a visszahódított területeken, de elsősorban a Rákóczi-féle szabadságharcban résztvevők birtokaiból juttatott a királyhű főnemeseknek és a legkülönfélébb szolgálatokkal a királyhoz közel férkőző főuraknak. A Rákóczi szabadságharc az ország nyugati részében élő és korábban is Habsburg-hű főuraktől elvette a birtokait, Bécsbe kergetve tulajdonosaikat. Ez komoly anyagi veszteséget jelentett számukra, s közülük többen a királyhoz fordultak hivatalért, hogy a fizetésből a megszokott színvonalon élhessenek. Ezzel a lépéssel természetesen még jobban lekötelezték magukat királyuk felé. Abban bíztak, hogy a Habsburgok győzelme után visszakaphatják birtokaikat és ismét függetlenebbek lehetnek az udvartól. Ezért ellenezték olyan erősen a szatmári béke megkötését, mert ez a lépés megsemmisítette reményeiket. A béke létrehozója Károlyi Sándor ekkor kapta meg a grófi címet, 50 ezer forintnyi kegyadományt, ill. ennek ellenértékeként az erdődi, a huszti, a hódmezővásárhelyi és a tarcali elkobzott javakat. S hogy mennyire nincs új a nap alatt, azért azt is meg kell említenem, hogy a Rákóczi mellé állt főurak, nemesek jelentős része nem győzte bizonygatni, hogy csak a kényszer hatására állt be a sereget támogatók közé, de mindvégig hűséges volt az udvarhoz. Akkor is hatásos volt ez a törleszkedés: címet, rangot, hivatalt, birtokot kaptak sorra. Egy egy főispánságért, püspöki székért heten, nyolcán is pályáztak. 94
