Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Weinbergerová Mária: Zsidó települések Szlovákia területén
Zsidó települések Szlovákia területén péksége, ahol a maceszt sütötték. Az első rabbik egyike volt Lévy Dávid. A kongresszus után a hitközség az ortodox irányzathoz jelentkezett. 1851-ben 350 zsidó lakos élt itt, 1858-ben 333, 1919-ben pedig 882. A köztársaság megalakulása után a zsidó lakosság száma Szeredben csökkent, majd 1938-ban 1200 zsidó vallású lakos élt itt. Az utolsó rabbi Eckstein Mózes volt, akit 1942-ben a hitközség majdnem összes tagjával együtt deportáltak. A városban a zsidók számára munkatábort létesítettek, ahol sikerült bizonyos számú zsidót megmenteni. A szeredi táborban volt az egyetlen kórház Szlovákia területén, ahová befogadhatták a zsidókat is. Diószeg - a zsidó település itt nem tekinthet vissza gazdag múltra. A hitközség megalapítása szorosan összefügg a helyi cukorgyár megalapításával. A hitközség első elnöke Wollner Dávid volt, aki Jókáról költözött Diószegre. Az itteni zsidók többsége a cukorgyárban dolgozott. Diószeg a galántai rabbinátushoz tartozott. A hitközségnek megvolt a zsinagógája, iskolája és vágóhídja. 1919-ben Magyardiószegen 184 és Németdiószegen 56 zsidó lakos élt. Vágsellye - a zsidóság ide csak a 19. század felében érkezett Vecséről és a vecsei rabbinátushoz is tartozott. 1851-ben csak 12 zsidó élt itt, 1858-ban 15, 1919-ben már 348 és 1930-ban kb. 480. A kongresszus után a hitközség az ortodox irányhoz jelentkezett. 1896-ban zsinagógát építettek. A zsinagóga épülete a háborús események következtében megrongálódott és a későbbiek során lebontották. A zsinagóga mellett volt található a rituális fürdő. A hitközségnek saját temetője is volt. Strasszer Márk volt az utolsó rabbi, kit 1944-ben deportáltak. Somorja - a zsidók már a 18. században Tejfaluban telepedtek le. A faluban volt a rabbi székhelye, az iskola, a zsinagóga valamint a temető is. A zsidók Somorjára csak a 19. században érkeztek. Önálló hitközség csak a 19. és a 20. század fordulóján alakult Somorján. A zsinagóga építését 1912-ben fejezték be. Az utolsó rabbi Singer Koppel Jakab volt, akit a hitközség többi tagjával együtt deportáltak. A 19. század felében Somorján nem élt egyetlen zsidó sem, 1919-ben pedig már 267 zsidó lakos élt itt. Párkány - a zsidók valószínűleg már a középkorban is itt éltek. Az esztergomi érsekség fennhatósága alá tartoztak és aránylag nyugodtan éltek egészen a törökök kiűzeté-59
