Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Bukovszky László: A szlovák - magyar lakosságcsere 1946 - 1948
A szlovák-magyar lakosságcsere 1946-1948 életi személyiség mellett a hazai és külföldi sajtó több képviselője. /40/ A szlovákokat szállító szerelvények az év hátralévő részében folyamatosan érkeztek a Galántai járásba a pitvarosi és tótkomlósi körzetből. Az ide érkezett szlovákok többsége meg volt elégedve a kiutalt ingatlanok minőségével. Ettől függetlenül, már az első transzporttal érkezők között akadt olyan család is, mely méltánytalannak érezte a kapott ingatlant. A továbbiakban ennek egyre többen adtak hangot. Elsősorban a tehetősebbek panaszolták, hogy Magyarországon jóval nagyobb házakat hagytak hátra, és ugyanakkor a velük együtt áttelepült szegények, akiknek még saját házuk sem volt odaát, tőlük jóval nagyobb juttatásban részesültek. Ebből fakadóan néhányan nyilvánosan kijelentették, sajnálják, hogy áttelepültek és inkább visszatérnének Magyarországra, vagy megírják rokonaiknak, hogy ha csak tehetik maradjanak otthon. /41/ A telepítési hivatal körzeti munkatársai csak nagy nehézségek árán tudták kielégíteni az áttelepültek igényeit. A paritásos csere első szakaszának elején jóval több szlovák család érkezett, mint amennyi magyar került Magyarországra. Ebből adódóan jelentős lakásproblémák merültek fel. Diószegen a helyi komiszár felszólította az áttelepítésre kijelölt magyar családokat, ürítsék ki lakásaikat és adják át a szükséglakásokban elhelyezett szlovákoknak. Csak a pozsonyi Meghatalmazotti Hivatal közbenjárása után sikerült a dolgot elsimítani. A megszorult családok ideiglenesen rokonaiknál, ismerőseiknél találtak átmeneti otthonra./42/ A későbbiek folyamán minden településen konszolidálódtak a felmerült lakásproblémák és az áttelepültek a jelentős állami segélyeket felhasználva igyekeztek bekapcsolódni új otthonuk társadalmi és gazdasági életébe./43/ A paritásos népcsere szlovák eredménye: /44/ 201
