Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Bukovszky László: A szlovák - magyar lakosságcsere 1946 - 1948
A szlovák-magyar lakosságcsere 1946-1948 kották. A Sloboda szerint az első csoportot a jómódú gazdagok alkották, akiknek tulajdona meghaladta az 50 köblösét és sajnálták elhagyni tulajdonukat. A második csoportba tartozó szlovákok fejét már megzavarta a magyar állameszme és büszkén vallották magukról, hogy mi „magyar tótok“ vagyunk. A lap szerint a harmadik csoport volt a legnépesebb és az áttelepülés szempontjából a legértékesebb. Ők voltak azok a szegény, illetve kisparasztok, akik lelkében felébredt a valódi szlovák nemzeti érzés. /23/ Ezt a megállapítást támasztja alá Ján Bobák is, aki szerint a lakosságcserére lényegében csak a falusi szegénység és a kisbirtokosok jelentkeztek. /24/ A magyarországi szlovákok között végzett propaganda ill. a toborzás alapeszméje ördögien hasonlított a Szlovákiában zajló reszlovakizáció módszeréhez. A CsÁB központ propaganda osztálya találóan világított rá a lényegre. Az általuk kiadott utasítás szerint a munkatársaknak minden egyes településen az áttelepülésre meg kell nyerni 3-4 módosabb gazdát, akiket majd követni fognak a szegényebbek is.“/25/ Azok után, hogy mindkét népcsoport esetében elkészültek a névjegyzékek, került sor a rátelepítési tervek elkészítésére. A rátelepítési tervek 3 változatát ismerjük. Az első esetben egy-egy magyarországi területet szlovákiai területtel, azon belül települést településsel, majd végső soron gazdasági egységet (családot) gazdasági egységgel párosítottak (ikresítettek). A pozsonyi Telepítési Hivatal 1946. szeptember 8-án kiadott irányelvei szerint a Mátyusföld és a Csallóköz területeit a következő magyarországi CsÁB területekkel csoportosították: /26/- a Somorjai járás területét részben a budapesti, pilisi és aszódi körzettel- a Dunaszerdahelyi járás - aszódi körzet- Galántai és Vágsellyei járás - tótkomlósi körzet A rátelepítési tervek elkészítésekor a telepítési hivatal szakemberei mellett bevonták a munkába a magyarországi szlovákok képviselőit is. Országosan összesen 312 személyt. Az általuk hozott jegyzékek pontatlanságai nagyban hátráltatták a munka menetét. Több esetben, így például a Vágsellyei járásban, csak a magyarországi felméréseket átdolgozva tudták azt elkészíteni. Ennek ellenére a pontosítások után is sok fejfájást okozott a telepítési hivatal munkatársainak, hogy a szlovákiai magyar gazdasági egységek 195
