Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Kujbusné Mecsei Éva: Migráció Nyíregyházán 1753 - 1837 között
Kujbusné Mécséi Éva XVIII. század végén Nyíregyházára került posta vezetői, a postamesterek az 1800-as évek első felében tevékenyen bekapcsolódtak a városvezetésbe, közülük többen tagjai lettek az elöljáróságnak, a különböző ügyekben eljáró küldöttségeknek. /14/ A városban élők számát növelték a polgár- vagy lakosjoggal nem rendelkező, főként a szállásokon dolgozó szolgák, a háztartásvezetésben segédkező szolgálók, valamint az idénymunkára érkező aratók, fonók is. A szolgák és szolgálók száma a városi lakosság vagyonosodásával nőtt. 1776. évi összeírás szerint 16 gazda 11 szolgát és 6 szolgálót tartott./15/ 1803-ban 307-en 321 szolgát és 72 szolgálót, 1824-ben 408-an 404 szolgát és 121 szolgálót tartottak. /16/ A szolgák és szolgálók egy része a városi tanács határozata által szolgálatra szorított helybeliekből, más része a munkavégzés idejére Nyíregyházára érkezőkből állt. A város fennmaradt iratai sajnos nem nyújtanak lehetőséget annak megállapítására, hogy honnan érkeztek, meddig maradtak, kik voltak. Minthogy az idénymunkásokról sem maradt fenn néhány utaláson kívül más adat. Nyíregyháza a XIX. század első harmadáig - leginkább szigetjellegéből adódóan - elsősorban nem a szomszéd településekre, hanem a békési majd felvidéki szlovákokra és az evangélikusokra gyakorolt jelentős vonzást. Ugyanakkor a város befogadta mindazokat a környékbeli magyar katolikusokat, reformátusokat is, akik elfogadták a helyi rendszabásokat és lefizették a polgártaxát. A zsidók és görögök beköltözését azonban ellenezték, sőt 1757-ben a földesúrral írásba is foglaltatták, hogy nem fogadja be őket a város. /17/ A folyamatos betelepülők mellett természetesen voltak olyanok is, akik elmentek innen. 1753-54-ben a régi lakosok közül többen azért hagyták el Nyíregyházát és vándoroltak át a közeli Újfehértóra, Debrecenbe és más hajdúvárosba, mert nehezményezték az új lakosoknak biztosított lehetőségeket, valamint régi hajdújogaik érvényesítését remélték új lakhelyükön./18/ Az impopuláció során Nyíregyházára érkezettek között is voltak olyanok, akik nem találták meg itt a számításukat és odébbálltak. Az új lakosok legnagyobb sérelme és továbbvándorlásuk oka az volt, hogy nem gyakorolhatták szabadon evangélikus vallásukat. 118
