Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Nagy Hildegarda: A németek betelepítése Diószegre II. József uralkodása idején
Nagy Hildegarda ban a kamatokat is törleszteniük kellett. /14/ A telepesek nehézségekbe ütköztek a hivatali ügyeik intézésénél is, annak ellenére, hogy az őket illető iratokat németül állították ki. A nyelv rossz ismeretének tudható be a vezetéknevek eltorzítása a korabeli iratokban. Ugyanazzal a vezetéknévvel többféle formában is találkozhatunk, melyek nem egyeznek az eredeti útlevélben feltüntetett vezetéknévvel (pl. Schweizer-Schweitzer-Swaiczer-Schvaitzer, Stab-Staab- Staub, Baustätter-Baustädter-Baustetter-Paustetter, Bachreis-Bukraisz-Pukrais-Bokrais-Bekrais-Pograisz-Pokrais- Pokreis, Großmann-Guzman-Kuzman, Winkler-Vincler stb.). A nyelvi korlátokat, sajnos, nem sikerült egyik félnek sem leküzdenie, ezért a földesúr belegyezésével a telepesek saját soraikból 6 képviselőt választottak, melyek közül egynek, az ún. praeceptornak jogában állt az adó beszedése, és a saját adőkönyv vezetése is. Az esetleges pörös ügyeket szintén a képviselők intézték, azonban nem bíráskodhattak. A német telepesek eredetileg Újhely-Pusztán telepedtek le, Diőszeg közelében. Újhely-Pusztán azonban nem volt templom, így a kolonisták Diószegre jártak istentiszteletekre, s gyakran így naponta 10 km-es távolságot kellett megtenniük. A gyerekeik hasonló helyzetben voltak, ők naponta jártak be a diószegi iskolába, többnyire természetesen gyalog. A telepesek ezért a helyi földesúrral megegyeztek eredeti birtokaik felcserélésével Diószeg tőszomszédságában (Németdiószegen). így adták fel annak a lehetőségét, hogy önálló, külön közösségben éljenek. Ez volt az első lépés az eredeti lakossággal való asszimilációhoz. A telepesek nem voltak mindannyian római-katolikus vallásúak, voltak közöttük evangélikusok is. Az evangélikusok gyakran tapasztalták a helyi katolikus pap meg nem értését, annak ellenére, hogy eredetileg a telepítés szabályait leíró „utasítás“ 23 §-a egyforma jogokat ígért minden felekezetű kivándorlónak. Ennek ellenére előfordult, hogy a diószegi katolikus pap (1786 novemberében) megtagadta egy bizonyos Allgauerné asszony hozzátartozóitól, hogy halottjukat a helyi temetőben temessék el. Hasonló volt a helyzet ugyanaz év decemberében is, amikor nem engedte meg, hogy bizonyos Eibeckné asszonyt a katolikus temetőbe temessenek. Az evangélikusoknak így vallási, felekezeti ügyeikben a pusztafödémesi egyházhoz kellett fordulniuk. A helyi német prédikátor szerepét rövidesen saját em-108
