Novák Veronika (szerk.): Migráció - Nostra Tempora 5. (Dunaszerdahely, 2001)
Dr. Tóth Béla: A Magyar Kamara, telepítések a 18. sz. első harmadában Magyarországon és ami mögöttük van
A Magyar Kamara, a telepítések a 18. sz. első... Kaplonyban és Majtényban. Dőry László Tolna megyei birtokos már 1712-ben irodatisztet alkalmazott a württenbergi Biberachban, hogy ezer telepes költöztetését szervezze meg. 1713-ban már 6-700 német számára kért útlevelet Bécsben. Az ebben az időszakban érkező svábok alapították Promontort (Budaörs), Hőgyészt, a Csepel-szigeti települések egy részét. 1715-1720 között kb. 230 község jött létre ezeknek a telepítéseknek a révén. Mintegy fele részben a Dunántúlon. Az ideérkezők egy része csak 1-2 évig maradt. Különösen az Alföldről menekültek vissza hazájukba a betelepültek, de helyükre mindig sikerült újabb munkaerőt szervezni külföldről. A jobb életfeltételek ígéretével ide csábított telepesek számára 1723-tól a király a szabad embereknek 6 évi adómentességet ígért, lehetővé tette, hogy a nagybirtokosok is behívhassanak az országba idegeneket és ezért hirdetéseket is közzé tehettek külföldön. Ezzel persze a már évtizedes gyakorlatot szentesítette csak, hiszen a nagybirtokosok által kezdeményezett telepítés, ha létszámban kisebb erőket érintett is, mint a központi telepítés, már sokkal korábban megindult az ország egész területén. Az állami telepítések pedig a kezdeti általános betelepítési elvvel szemben, mindinkább a bánsági, temesi, határőrvidéki, tehát közvetlen osztrák irányítás alá került területek benépesítésére szorítkoztak csak. Joggal jegyezhette meg Károlyi Sándor 1736-ban, amikor a német telepesek nagy tömege élt már Magyarországon, hogy az Alföld és a Dunántúl déli megyéiben nagy szükség lenne telepesekre, ilyenek mégsem kaphatók az országban, pedig a felső vármegyékben a telket már negyed és nyolcad részre is szabdalják, hogy mindenkinek jusson. A belső költözködés feloldására azonban még mindig nem került sor. Mária Terézia volt az, aki rendszeres állami telepítéseékbe kezdett, a kamarai birtokok és a nagy alföldi városok hatalmas határainak betelepítésére. Elképzelése csak részben járt sikerrel. II. József pedig a tudatos telepítések híve volt. A népszámlálás adatainak ismeretében készített részletes elgondolásaiban teljes vallásszabadságjegyében hirdette meg a telepítési akcióját a rajnai tartományokban. A 18. századi Magyarországon a jobbágyság röghözkötöttsége miatt elsősorban idegenekkel, németekkel, szerbekkel, románokkal történt meg a te-99
