Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
A humán tudományok és a tudományos műhelyek szerepe a nemzeti kisebbségek társadalmi és kulturális életében - Biró A. Zoltán: A szakmai kapcsolatok intézményesítésének lehetőségeiről (határon túli szempontból)
Biró A. Zoltán Ez az, amire - az eddigi tapasztalatok alapján - igen kevés az esély. S bár sokan és sokat beszélnek az anyagi feltételekről, ha jól belegondolunk, akkor a fő probléma az, hogy nincsen, nem mutatkozik olyan helyi szereplő, amely meg tudná szervezni a saját feladatokra szabott kutatási intézményrendszert (odáig ma már többen eljutnak, hogy a szükségleteket, a feladatokat körvonalazzák). Ez a szereplő elvben többféle lehetne. Lehetne egyik vagy másik nemzeti intézményrendszer kisléptékű szatellitintézménye, lehetne helyi, regionális önkormányzat, lehetne helyi gazdasági szereplők csoportja, s elvben lehetne a helyi kutatókból szerveződő intézmény is. A gyakorlat azonban azt mutatja, hogy mindezek csak potenciális szereplők, hiszen kézzel fogható tény az, hogy a saját feladatokra szabott intézményrendszer nem állt össze. A régióban dolgozó kutatók, szakemberek külön-külön, több-kevesebb eredménytelenséggel egyenként próbálják szinten tartani magukat és szakmai piacra vinni eredményeiket. Mindenki oda kapcsolódik, ahova sikerül, oly mértékben, ahogyan a kapcsolattartást a maga számára finanszírozni tudja, s olyan tartalommal kapcsolódik, amelyre a véletlen vagy a személyes szakmai, politikai kapcsolatok egyáltalán esélyt adnak. Az elmondottakkal tulajdonképpen nem tettem egyebet, mint gyarapítottam azoknak az értelmezendő, megoldandó feladatoknak a sorát, amelyekkel egy, a határon túli tudományosság helyzetével foglalkozó konferenciának szembe kell néznie. Sokszor megfogalmazódott az évek folyamán, hogy a határon túl dolgozó kutatókat támogatni, segíteni kell abban, hogy jelentős szakmai eredményeket érjenek el. S támogatni kell azt is, hogy az anyaországi kutatókkal, intézményekkel kapcsolatot tudjanak tartani. Jelentős mennyiségű koncepció, formális és informális támogatási program született ezen a téren (konferenciákon való részvétel, könyvkiadás, intézményfenntartás támogatása, ösztöndíjak és pályázati programok, a Domus rendszer stb.). Azt gondolom azonban, hogy az eddigiek során nem kapott kellő súlyt a következő kérdésfelvetés: Miként lehet támogatni a határon túli kutatókat abban, hogy etnikai, regionális társadalmuk sajátnak tudott, aktuális problémáira keressenek szakmai válaszokat? Másszóval: miként lehetne elérni azt, hogy az etnikai, regionális jellegű, sajátnak 47
