Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Tudományos műhelyek - Gábrity Molnár Irén: Vajdasági magyar humán tudományosság és a tudományos műhelyek szerepe
Tudományos Műhelyek (Meg vagyok én búval rakva, 1992), Kovács Endre (Doroszló népi juhászata, 1995), Silling István (Templomok, szentek, imádságok, 1994; Tegnap és ma, 1998), Sinkovics Ferenc (Bácskai magyar népi időjóslás, 1997), Gleszer Norbert (Kalászfejek zsolozsmája, 1999). Esszéket írtak Vajdaságban: Juhász Erzsébet (Esti följegyzések, 1993), Piszár Ágnes (Kisesszék, 1994), Utasi Csilla (A fekete hold, 1994), Varga Zoltán (Fazekasok és filozófusok, 1994) és Fekete J. József (Széljegyzetek szentkutashoz, 1998), a JMMT kiadásában. Az újvidéki Magyar Tanszéken 1959-ben hatan dolgoztak: Sinkó Ervin, Penavin Olga, B. Szabó György, Jámbor László, Bori Imre és Ágoston Mihály. 1968-ban létrejött a Hungarológiai Intézet, és nem sokkal később Szeli István vezetésével, megkezdődtek a kutatások három területen: irodalom, nyelvészet és néprajz. Magyarságkutatás szociológiai vagy demográfiai szempontból nem folyt. Az intézmény publikációiban sem foglalkoztak a magyarság társadalomkutatásával. 1976-ban egyesült a Hungarológiai Intézet és a Tanszék, mire az oktatási és kutatási feladatokat együttesen a Bölcsészeti Karon belül a Magyar Nyelv, Irodalom és Hungarológiai Kutatások Intézetében végezték. 1993-ban újra megszűntek az intézetek, és tanszékké alakultak. Ekkor 24-en dolgoztak a tanszéken, habár 1976-ban még 28-an voltak. A neves irodalmár tanárok: Bori Imre, Szeli István, Bosnyák István, Thomka Beáta, Utasi Csaba, Gerold László, Bányai János. Bori Imre akadémikus egyedülálló komplex munkája során megírta A jugoszláv magyar irodalom rövid történetét (Forum, 1993), majd Hétről hétre tanulmánykötetét (Forum, 1998), munkásságának koronájaként pedig két kötetben A jugoszláv magyar irodalom történetét (Forum és Závod za udžbenike i nastavna sredstva, 1998). Szeli István kortörténeti tanulmányokkal kezdte Hajnóczy és a délszlávok címmel (1965), az Utak egymás mellé tanulmányok 1974-ben láttak napvilágot. Történő történelem címmel tanulmányok, kritikák, cikkek jelentek meg 1981-ben, majd A magyar kultúra útjai Jugoszláviában Magyarországon jelent meg (1983). Esszéi: Nyelvhasználatunk etikája (1985), Az erózió ellen (1986). Az így hozta a történelem c. interjú 1988-ban jelent meg. Hosszú útnak pora címmel tekintélyes irodalomtanárunk 1991-ben is publikált. Kimagasló irodalmárunkról, Herceg Jánosról 226
