Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Richárd: Vallás és indentitás a Vajdaságban: egy társadalomtudományi kísérletről
Papp Richard se is „mindenekelőtt tudati kérdés, annak tudatosítása, hogy a saját etnikum tagjai és mások között határ húzódik, és ennek a határnak egyszerű számontartása fontosabb, mint bármilyen esetleges kulturális jelzése" (Sárkány 2000: 112, Barth 1969: 14-15), akkor a vallás mint kulturális rendszer jelentését úgy értelmezhetjük, mint az etnikus határok „két oldalának”, azaz a „másik" és a „saját" kultúra tereinek egyik megjelenítőjét. Felmerül azonban a kérdés, az „etnikus vallásosság" valóban csupán ezen határok egyértelműsítésében játszik szerepet? Vagy ezen „számontartás” mellett más jelentések hordozója is egyben? A fent említettek szempontjából (is) érdekesnek tűnhet az a mai makrokulturális kontextus Jugoszláviában. Kuštunica „megválasztása" után, a kiírt szerbiai parlamenti választásokat december 24-ére írták ki. A kisebbségi reakciók nem voltak élesek erre, hiszen a számukra is szimpatikus új politikai vezetés döntéséről volt szó, megjegyzéseik azonban szemléletesen mutatnak rá az általam elemzett kérdésekre: „Nem volt ez bennük tudatos, a sajátjukat nézték." „Nem direkt csinálták, csak nálunk már így kiveszett a vallás ismerete.” „Ez is jő példa arra, mennyire közömbösek lettünk egymás iránt” - kommentálták interjúalanyaim az eseményt. Végül a katolikus és a protestáns egyházak kérésére egy nappal előbbre tették a választásokat. Két dologra mutat rá mindez. Egyrészt ennyire nem tud egymásról a két etnikum, ennyire nem ismeri egymás kultúráját, vallását, illetve közömbös (jobb esetben) a másik vallási szokásai, egyáltalán a vallási jelentések iránt. Ezt a múlt hatásának a kommunista állami szocializáció következményének értékelhetjük. (Erről részletesen a következő fejezetben lesz szó.) Másrészt mára megváltozni látszik ez a „közönyösség", hiszen a többségi nemzet hosszú évtizedek után először tolerálta a kisebbségek kulturális életének „másságát". Ebből a szempontból sem mellékes, hogy e „másság" ismét a vallásban jelent meg alátámasztva eddig bemutatott interjúimat, illetve előre jelezve a szociokulturális környezet megváltozásával járó, várható új, a valláshoz is kapcsolódó jelenségek és tartalmak megváltozását (a konfliktushelyzetek csökkenését vagy a felekezetek nemcsak egyházi szinten történő közeledését például). 157
