Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Richárd: Vallás és indentitás a Vajdaságban: egy társadalomtudományi kísérletről
Papp Richard Azt mondta az igazgató, hogy nem, lehet még abból pravoszláv templom.” „Hát, ami azt illeti, nagyon nagy bajuk van nekik, ami egy nagyon nagy kiesés volt. A magyarok mindig is vallásosak voltak, volt egy valláserkölcsi alapjuk. A montenegróiaknak lehetett egy bizonyos örökségük, az ortodox egyházhoz tartoztak az őseik, de ők, hát sajnos, nagyon hívei lettek a pártnak, a kommunista pártnak. Még ma is vannak sokan, akik hisznek neki. Ezek az emberek nagyon bedőltek annak az eszmének, és valláserkölcsi alapot nélkülöztek. Igaz, hogy ma már egyre inkább igyekszenek az ortodoxhoz ragaszkodni, de valahogy ebből az ortodox dologból Jézus és Isten kiszorul. A szentek tisztelete, és a különböző halottaknak a különös tisztelete, ilyen procedúrás, liturgikus dolgok mennek ott végbe, ami Isten igéjének a szempontjából teljesen helytelen, és nem biblikus dolog. Én nagyon szeretném, ha az a bizonyos német evangélikus templom, jó két sarokkal a református templomtól, ha nem egy ortodox, hanem valójában egy evangéliumi protestáns lelki házzá lenne a számukra.” Figyelmesen olvasva az interjúrészieteket egyfajta közeledést lehet érezni a két etnikum között, s ezen közeledés hídja lehet a „vallásosság”. Hiszen a feketicsi magyarok szemében - akiknek értékrendjében alapvető fontosságú a vallásos tartalom - pozitív megítélés alá kerül a montenegróiak saját vallási hagyományaikhoz való visszatérés jelenségei. Ennek megfelelően a pravoszláv „másság" elfogadása sokkal inkább kívánatos a helyi magyarság számára, mint az alapértékeikkel szemben álló „vallástalanság” elfogadása. Igaz - az utolsó interjúrészlet szerint - a pravoszláv tradíció sem teljesen megfeleltethető a „református valláserkölcsi alapnak", így a kétfajta kulturális környezet különbsége továbbra is fennmarad. A zentai példa más hangsúlyokat, példákat adhat az imént bemutatottakhoz. A városi helyzet más jellemzőket alakított ki az interetnikus kapcsolatok, a korábbi rendszerhez való adaptáció, illetve a pravoszláv és a katolikus egyházak viszonyrendszerét illetően. Az utóbbiról egyébként mindkét fél vallási vezetői pozitívan emlékeznek meg: „Van egy bizonyos vallási közösség köztünk - mondta a „magyar" felekezetek egyik képviselője -, de közös találkozó149
