Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Kovács Éva: Alteritás és identitás: a két világháború közötti határtérségek, különös tekintettel a szlovák-magyar határra
Kovács Éva korlátozott maradt, különösen ha olyan hosszú távú döntésekről volt szó, mint a párválasztás. A csehszlovákiai letelepedéshez elengedhetetlen feltételt jelentett az állampolgárság megszerzése, amely a helyben lakók számára sem volt könnyű feladat. A korábbi migrációs útvonalak egy része pedig megszűnt, így a belső vándorlás is új irányokat vett. 1. táblázat: Házasságkötések a mintaévekben Mintaévek Nagykomárom Komárno Komárom-Úiváros I900 145 1905 133 1910 144 1915 124 1920 229 159 70 1925 184 132 52 1930 198 134 64 1935 214 150 64 1940 205 1. diagram: Házasságkötések száma 1900-1940 H Nagyk. ■ Komárno MKom.Újv. 1900 1905 1910 1915 1920 1925 1930 1935 1940 Mint az a diagramból látható, a házasságkötések száma az 1920-as kiugró adatot leszámítva mind Komárnoban, mint Komárom-Újvárosban a népszaporulat arányainak megfelelően emelkedett a vizsgált mintaévekben. (Komárno tényleges népszaporulata 1921-30 között 119,4%, Komárom- Újvárosé 126,8%-volt.) Az 1920-as adatokat két dologgal magyarázhatjuk: egyrészt a csehszlovák állampolgárság megszerzéséhez, a helyben maradáshoz jó stratégiának számított a házasság: így vélhetően sokan hozták előbbre házassági döntésüket, illetve léptek ebből az okból frigyre Komárnoban. 130
