Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)

Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Z. Attila: A civil társadalom eszméje a romániai sajtónyilvánosságban 1990 után

Papp Z. Attila

szélhetünk. Dahrendorf szerint is legalább egy nemzedéknyi idő, vagy legalább 60 év szükséges a „civil kultúra" fokozatos kialakításához.

7. Erdélyben továbbra is nagy szerepet szánnak az egyháznak. Az RMDSZ által felvállalt, illetve deklarált magyar nyelvű egyetem ügyében az állam továbbra is mint elnyomó intézet értelmeződik, ezért a civil társadalom egy szeletére, az egyházakra hárul az egyetemi tér által létrehozandó szabadság (kis) szigeteinek megvalósítása. Az más kérdés, hogy az egyház erre a feladatra milyen mértékben felkészült, illetve, hogy egy európai normákkal összeférhető felsőoktatási intézményt pusztán az egyház égisze alatt létre lehet-e hozni.

8. Ennek az álláspontnak legmarkánsabb képviselője Biró A. Zoltán. Igaz, nem az általunk vizsgált nyilvánosságban, hanem egyik könyvében ír a kérdésről, ám tételesen is megfogalmazva: „A tényleges romániai magyar „civil" társadalom valahol a mai romániai magyar intézményrendszeren kívül van. Létezik, de nem igazán civil társadalom, mert érdekeit a közéletben csak igen kis mértékben jeleníti meg. Akárcsak 1989 előtt, ennek a lenti a társadalomnak ma is megvannak a maga szerkezetei, információforgalmazási csatornái, szerveződései és működési modelljei. Amint a nemrég lezárult helyhatósági választások mutatják, ez a lenti társadalom egyre inkább működőképes” (Bíró, 1998: 186)

9. Az „újabb” kifejezés csak félig igaz: a cikkben helyenként találunk olyan passzusokat, amelyek az 1995-ben a Korunkban megjelent írás (majdnem szó szerinti) részei.

10. Érdekes, paradox helyzet alakulhat így ki: a román állam a korábbi évtizedekben halálra ítélt ellenségét (a civil társadalmat) központilag revitalizálja. Míg a civil társadalom kialakulásának egyik alappillére a decentralizáció, itt mintha demokratikus centralizmussal akarnának decentralizálni.

11. A civil társadalom és a helyi társadalom kapcsán idevágó megjegyzést tesz D. Lőrincz József az egyik magyarországi folyóiratban: „jogosultnak tűnik az a következtetés, hogy a civil társadalom fogalma alkalmatlan a társadalmi jelenségek leírására, értelmezésére. (Normatív, kritikai eszközként felhasználható ugyan, de akkor még csak azt tudjuk meg, hogy „mi nincs”.) Ezért kézenfekvőnek tűnik az a feltételezés, hogy bizonyos, már bejáratott, differenciált, kézzelfoghatóbb és/vagy esetleg elméleti holdudvarral is rendelkező fogalmak, mint például a „helyi társadalom”, „civil szervezetek” vagy „polgári társadalom”, jobban segítenének munkánkban." (D. Lőrincz, 1998: 104). E megjegyzés a civil társadalomnak nemcsak politikai szlogenként való lecsengését, hanem teoretikus kifulladását is magában hordozza. A kilencvenes évek második felében tehát a civil társadalom Nagy Eszméjéről le kell mondanunk, és

124