Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Z. Attila: A civil társadalom eszméje a romániai sajtónyilvánosságban 1990 után
A civil társadalom eszméje a romániai sajtónyilvánosságban... A diskurzus folyamán itt is felbukkant a falu/város ellentét, azonban ez összefonódott a román mentalitás sajátosságainak szemrevételezésével. A szerzők zöme kihangsúlyozta a román mentalitás tradicionális, rurális, autoriter, totalitarizmust elfogadó jellegét, a gondoskodó apa szükségére való beállítódást. Itt felmerült a kérdés, ilyen alapból kiindulva lehetséges-e egyáltalán a civil társadalom kiépítéséről beszélni. A civil társadalom eszméje a román nyilvánosságban továbbá hangsúlyosan összeolvad az emberijogok, a jogállamiság védelmezésével, ez pedig az erőteljes politikumra való odafigyeléssel jár (nem véletlen, hogy különböző politikai események kapcsán gyakran olvashatunk „a civil társadalom” nevében megfogalmazott felhívásokat). 1997-re tehetjük a civil társadalom vizsgálatának empirikus fordulatát, azonban ez a gyakorlati vizsgálódás nem zárta el a fogalom tisztázására igyekvő szándékokat. A civil társadalom „reifikációjának” tekinthetjük továbbá a téma rendszeres taglalását a szakfolyóiratokban, megjelenését a középiskolai tankönyvekben, illetve ilyen irányú folyóiratok, kiadványok és orgánumok12 létrehozását, és nem utolsósorban a közel tízezer civil szervezet13 bejegyzését is. 3. Összehasonlító összefoglalás A civil társadalom eszméje a romániai magyar sajtóban több forrásból táplálkozik, a fogalom kialakításában nagy szerepe van a magyarországi kiadványoknak. Ez természetesen egyfajta közép-európaiság centrikusságot kölcsönöz, a román nyilvánosságban azonban ez a közép-európaiság mégis egységesebben jelenik meg, és határozott intellektuális jellegén túl elsősorban az emberi jogok, a jogállamiság védelmét foglalja magába. A magyar nyilvánosságban nagyobb teret kap az autochton értelmezések dimenziója, ezért a fogalom gyakran egyszerűen csak a magyar kisebbségre vagy a magyar közösségre vonatkozik. Mindkét nyilvánosságban előfordul a civil társadalomnak a demokratikus berendezkedés szempontjából való fontossága, illetve a civil társadalomnak, mint olyan létrehozásának a lehetetlensége, utópisztikus jellege. Az ez utóbbi gondolat köré szerveződő attitűd szintjén azonban árnyalatnyi különbség tapasztalható: a magyar sajtóban ennek a lehetetlenségnek a belátása időben hamarabb felbukkant, mint a román-117
