Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Z. Attila: A civil társadalom eszméje a romániai sajtónyilvánosságban 1990 után
Papp Z. Attila egyházi közösségeknek sikerült egy keveset megőrizniük a civil társadalmi jellegből’’7. A magyar nyelvű sajtó sajátossága annak a kérdésnek a megválaszolása, hogy létezik-e, létezhet-e kisebbségi civil társadalom? Erre a kérdésre próbál választ adni (a korábban már említett csíkszeredaiak mellett) Fábián Ernő. A rendtartó székely falut, mint autonóm társadaiomszervezési forma elemzi, majd a jelenhez közeledve kijelenti: „a kisebbségi civil társadalomban lehet az individuum igazán szabad, mert nem kell elszenvednie azokat a diszkrimináló megkülönböztetéseket, melyekben a milyenségéért a nemzetállam makrotársadalmában részesül’’, később azonban hozzáteszi: „Csakhogy a kisebbség civil társadalma, mivel kényszerűségből alakul és elkerülhetetlenül beszűkített, éppúgy nem lehet teljes értékű, mint a kisebbségi lét" (Fábián 1993b: 5). E gondolatmenet szerint a kisebbség civil társadalma valamilyen szükséges rossznak képzelhető el: szükséges, mert a kisebbség tagjai itt érezhetik szabadnak magukat, ám ugyanakkor rossz is, mert beszűkítő jellegű. A civil társadalom eszméje itt valójában a kisebbségi közösséget jelenti. Az önszerveződés kihangsúlyozása a fogalmat talán közel viszi a Közép-Európában (főleg a nyolcvanas években) használt társához, csakhogy ez az önszerveződés nemcsak az állam elnyomó természete, hanem a mindenkori többség jelenléte miatt nyer fontosságot. A kisebbség mintha arra lenne kényszerítve, hogy állandó önkorlátozó forradalmat hajtson végre. A kisebbségi civil társadalom létének elismerése továbbá azt a kérdést vetette fel, hogy hol létezik ez a szféra, mit tekintsünk a civil társadalom részének? A válaszok két dimenzió mentén strukturálódnak: az egyik a falu-város, a másik pedig az intézményi szféra - nem intézményi szféra ellentétére épül. Az első dimenzió egyik pólusát képviselők azt állítják, hogy a civil társadalom csírái a diktatúra éveiben falun maradtak meg a leginkább (Nagy, 1992), a másik pólus képviselői szerint pedig civil társadalmat csakis urbánus feltételek közepette lehet elképzelni (Id. például Rostás Zoltánnak az Európai Időben megjelent, korábban már idézett gondolatát). A második dimenzió egyik oldalán azok állnak, akik a magyar kisebbség képviselői által létrehozott érdekképviseleti szervezeteket, egyesületeket, alapítványokat stb. a civil társadalom részének tekintik (pl. 108
