Tóth Károly (szerk.): Ezredforduló. A tudomány jelene és jövője a kisebbségben élő közösségek életében c. konferencia előadásai - Nostra Tempora 3. (Dunaszerdahely, 2001)
Jelen és jövő. Modellértékű kutatások ismertetése - Papp Z. Attila: A civil társadalom eszméje a romániai sajtónyilvánosságban 1990 után
A civil társadalom eszméje a romániai sajtónyilvánosságban... Az írásban nem találunk határozott definíciót a civil társadalomra vonatkozóan, a fogalmat inkább deskriptiv módon, tényszerűen használja a szerző. Alapállítása az, hogy a Ceauescu-féle diktatúra (legalábbis a Székelyföldön) nem a civil társadalom szétrombolásához, hanem éppen ellenkezőleg, annak megerősödéséhez vezetett. Az értelmiség talán izolálódott, de a szerző által „lent”-nek nevezett világban valójában az emberi kapcsolatok, a kapcsolathálók megszilárdulását lehetett észrevenni. A lenti társadalom mintha stabilizálódott volna, a 89-es fordulat után megjelenő képviseleti szervezet azonban éppen ennek a stabilizálódási folyamatnak vetett véget, ugyanis az értelmiség saját egységes nép-képét vetítette ki, erőszakolta rá magára a népre. E folyamat, ahogy az egyik hozzászóló (D. Lőrincz József) kifejtette „nem azt jelentette, hogy a közösség delegálta az értelmiségit, hogy a hatalom színe előtt képviselje, hanem pont fordítva: a hatalom delegálta őt, az értelmiségit, hogy érdekeit közvetítse a nép fele". Összevetve ezt a gondolatmenetet a civil társadalomra vonatkozó, korábbiakban röviden ismertetett szakirodalommal, azt mondhatjuk, hogy a civil társadalomnak ez a felfogása inkább negatív, védekező jellegű. Igaz, hogy ebben a tanulmányban a civil társadalom léte összefügg valamilyen önszerveződéssel, de az önszerveződés a hatalom, a „fent" hiányában, „távollétében” indult be. A kommunista hatalom már nem tudott reális jövőképeket felmutatni, ezért a mindennapi emberek egymásra találtak. Azonban látni kell, hogy ez az egymásra találás inkább kényszerjellegű volt, és nem valamilyen, a hatalom befolyásolására irányuló szerveződés, vagy netán mozgalom része. Ezek a kisközösségek az egyének mindennapi gondjait enyhítették, de e gondok javát maga a hatalom idézte elő, ezért a „fent” világa talán nem is állt olyan messze. Ugyancsak vitatható az az állítás is, hogy 1990 elején e civil társadalomszerű rejtett kapcsolatok csak az érdekképviseleti szervezet megjelenése miatt bomlottak volna föl. Az érdekképviseleti szervezet szimbolikus politizálása elősegítette e kisközösségek koherenciájának gyengülését (hiszen olyan értékeket propagált, amelyek távol estek a mindennapiság tényleges dimenziójától), azonban ehhez mindenképp nagy mértékben hozzájárult az elhúzódó gazdasági átmenet is. 101
