Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petöcz Kálmán célja az abszolút többség elérése volt, egy olyan helyzet, amikor nincs ráutalva semmilyen koalíciós partner támogatására. Még inkább bosszanthatta a dolog annak fényében, hogy hozzávetőlegesen azonos szavazataránnyal más országokban - a választási rendszer sajátosságainak is köszönhetően - valóban abszolút többséget lehet szerezni a parlamentben. így alakult a helyzet - mint a tanulmányunk mutatja - például Magyarországon 1994-ben, ahol a Magyar Szocialista Párt 33%-os összesített szavazataránnyal a parlamenti helyek 54%-át megszerezte. Úgy hiszem, a magyarországi, a horvátországi, az olaszországi és a brit választások (egyébként felületes) tanulmányozása adta Meöiarnak az ötletet, hogy a szlovákiai regionális sajátságokat úgy használja ki, hogy abból a maga pártját maximális előnyhöz juttassa. Ezért kezdett először az arányos rendszer többségivé való megváltoztatásáról, illetve később egy vegyes rendszerről - az arányos és a többségi elv kombinációjáról - gondolkozni. Ezt a célt szolgálta az 1996 nyárénak elején sebtében elfogadott új területi felosztás, amely úgy vonta meg az új kerületi és járási határokat, hogy a 79 új járásban a kormánypártok az 1994-es választási eredményeket alapul véve 60-ban nyertek volna! (A választások és a közigazgatási „reform” közti összefüggést a közigazgatási felosztásról értekező másik tanulmányunk részletesen taglalja). A kormányfő egyes utalásaiból már akkor következtetni lehetett arra, hogy a választási rendszer arányos részében a koalíciókötés ki lenne zárva. Bármennyire óhajtotta is Meöiar a többségi rendszert és az ellenzék totális lehengerlését a tervezett előrehozott választásokon, ezt nem sikerült elérnie. 96
