Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petőcz Kálmán tak. A választó feladata megjelölni egyet a pártok közül. A szavazólap szerkezete egyezik az arányos rendszer pártlistáéval - a választás eredménye azonban merőben eltérő. Előnyök és hátrányok: Ennek a rendszernek az alkalmazása általában nagyon stabil kormányt eredményez, egyben arra készteti a pártokat, hogy jelölőlistájukra különböző szociális és etnikai csoportok képviselőit vegyék fel; sokszínű pártok létrejöttét segíti elő. Többnyire etnikailag és vallásilag megosztott államokban alkalmazzák, például Libanonban, ahol végső soron a pártok arra kényszerülnek, hogy a jelölőlistát az országban élő összes etnikai csoport képviselőiből állítsák össze. A másik oldalon ez a rendszer az ellenzék abszolút leszavazásához vezethet- például a szingapúri választásokon 1991-ben az uralkodó párt a parlamenti helyek 95%-át nyerte el az elért szavazatok 61 %-ával. 2.3.5.4. Blokk-szavazás (Block Vote) Alapelv: Egyfordulós szavazás többmandátumos választókörzetekben. Minden párt annyi jelöltet indíthat, ahány elosztható mandátum van, s egyben minden választónak is ugyanennyi az azonos értékű szavazata. Például ha a választókörzet három mandátu mos s hat párt indul teljes szavazólappal, a szavazó tizennyolcjelölt közül választhat. Tetszés szerint egytől három jelöltet karikázhat be, és szavazatát különböző pártokra adhatja. Mandátumot az a három jelölt szerez, aki a legtöbb szavazatot kapta. A rendszer jellemzése: sorrendi többségi egyéni, de erős pártrendszeri jelleggel (főleg az alacsonyabb politikai kultúrával és hagyománnyal rendelkező államokban). 62
