Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petöcz Kálmán A választókörzetek határainak megállapítása elleni bírósági fellebbezés eseteit viszont megtaláljuk az Egyesült Államok politikai történetében. Ez - főleg régebben - aránylag gyakori jelenség volt. Az arányos rendszereknél a választási területet vagy egyáltalán nem osztják fel (például Hollandia és Izrael), vagy többmandátumú választókerületekre osztják. Az első esetben minden párt csak egy országos listát állít, a másik esetben kerületi listákat állítanak. (Egyedi esetekben mind kerületi, mind országos listát állítanak, amivel később foglalkozunk.) Minél nagyobbak a választókerületek, azaz minél több mandátumot lehet bennük elosztani, annál pontosabban felel meg ez az elosztás az egyes pártok százalékos eredményének, s ezáltal a kisebb pártoknak is nagyobb az esélyük. Bizonyos hatással van a mandátumelosztásra az is, hogy a szavazatok pártok közötti elosztása az országos szinten elért százalékarány szerint történik-e (Németország, Dánia, Hollandia, Csehszlovákia, Szlovákia, Magyarország), vagy az egyes választási kerületekben elért százalékarány szerint (például Belgium). 2.2.7. A küszöbhatár Az arányos rendszereknél sok országban küszöbhatárt (kvórumot) vezetnek be, vagyis százalékhatárt, amelyet az egyes pártoknál túl kell lépniük, hogy parlamenti képviseletet nyerjenek. Abban is különbség van, hogy ezt a feltételt (például 5%) országos szinten vagy minden választókerületben külön kell-e teljesíteni. Meg kell azonban jegyezni, hogy a második alternatívát csak ritkán alkalmazzák (Európában csak Belgiumban). 46
