Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
Petöcz Kálmán végén a választások újból formálisakká váltak, és a 70-es évek végén, a 80-as évek elején már a Népfront keretében megvalósítható többes jelölés formális lehetőségével sem éltek. A magyar szocialista választójogi törvényalkotásban minőségi változást az 1983-as III. sz. törvény jelentett, amely kötelezővé tette legalább két jelölt állítását minden választókerületben. Ez a törvény volt később a politikai ellenzék fő eszköze a többpárti, demokratikus rendszer alapjainak lassú, de folyamatos megteremtésében - amely végül az 1990-es szabad választásokban tetőződött. Az új választójogi törvény szerint rendezett első választások idején, 1985- ben gombamód szaporodtak el a független jelöltek, akiknek a kampánya több esetben bizonyult sikeresnek a Népfront (gyakorlatilag a Magyar Szocialista Munkáspárt) jelöltjeivel szemben. A félhivatalos ellenzék mind gyakrabban használta ki a képviselők visszahívásának lehetőségét (mellesleg formálisan ez a lehetőség megvolt a csehszlovák választójogi törvényben is), és a pótlólagos választások során képviselői bekerültek a parlamentbe. Két év leforgása alatt az ellenzéknek sikerült átformálni az Országgyűlés korábbi arculatát, és ez a parlament lett a letéteményese az alapvető demokratikus változásoknak Magyarországon. Hasonló folyamat, csak „gyorsított menetben”, játszódott le a CSSZSZK Szövetségi Gyűlésében és a nemzeti tanácsokban 1989 novemberétől 1990 májusáig. A Nemzeti Front lemondott képviselői helyett - akiket saját pártjuk, ill. a Nemzeti Front a Polgári Fórummal (Občanské fórum - OF) vagy a Nyilvánosság az Erőszak Ellennel (Verejnosť proti násiliu - VPN) 34
