Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
A demokratikus választási rendszerek alapjai általános választási elvnek némileg ellentmondott az 56/1927 Tt. sz. törvény, amely megszüntette a katonák és csendőrök választójogát. Ami a szavazatok egyenlőségének elvét illeti, azt néhány körülmény enyhén megzavarta. Az államot választókerületekre osztották, miközben törvényrendelet határozta meg, melyik kerület hány mandátumot kap. E tekintetben Dél-Szlovákiában a zömében magyar lakosú két választókerületben (újvári és kassai székhellyel) a képviselői mandátum elnyeréséhez lényegesen több szavazat kellett, mint az északabbra fekvő választókerületekben (27 000, ill. 18000-20 000). A cseh területeken egy-egy párt választókerületbeli regisztrálásához csak 100 bejegyzett választó írásbeli támogatása volt szükséges, míg Szlovákiában 1000 aláírásra volt szükség. Egészében azonban elmondhatjuk, hogy Csehszlovákiában a két háború közti időszakban a választási rendszer megfelelt az általános, egyenlő, közvetlen és titkos választások elvének. A Szlovák Állam (1939-45) politikai s ezáltal választási rendszerét is jelentősen deformálták a fasizmus színrelépésének körülményei, amikor is 1938 végén Csehországban és Szlovákiában is szó szerint összeomlott a többpártrendszer. A szociáldemokrata, kommunista és zsidó párt tevékenységét leállították, majd rövidesen betiltották, a többi párt pedig önként vagy nyomásra Hlinka Szlovák Néppártjával (Hlinková slovenská ľudová strana - HSĽS) egyesült. Az autonóm országgyűlésbe történő választások idején, 1938. december 18-án mindössze rögzítették a parlamenten kívüli politikai fejlődés által létrejött helyzetet - az országgyűlésben a HSĽS képviselőin kívül csak a magyar és német kisebbség 29