Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)

A demokratikus választási rendszer alapjai

A demokratikus választási rendszerek alapjai

részévé, állapotának és fejlettségi fokának tükrévé válik.

Ez attól függ, hogy a meghatározó politikai erők képesek és hajlandóak-e a nem csupán a formális jog szerinti szabad választásokat biztosítani, hanem igazságos, „fair” választásokat, hogy a választási rendszer az elkerülhetetlen törvényes korlátozásokon kívül ne tartalmazzon különböző „csalafintaságokat", melyek segítségével az egyes pártokat vagy jelölteket túlzottan előnyös vagy hátrányos helyzetbe hoznák.

Néha nem is szándékról, csak átgondolatlanságról van szó. Szlovákiában az eddigi három demokratikus választás alkalmával a „bekarikázásnál”, tehát a sorrendi szavazásnál egyértelműen hátrányos helyzetben voltak azok a jelöltek, akik a szavazólap hátlapjára kerültek. Hasonló volta helyzet a helyhatósági választásokon is. Statisztikailag bizonyítható, hogy azok a jelöltek, akiknek a vezetékneve az ábécé elején levő betűvel kezdődik - tehát akiknek neve a szavazólap első oldalán szerepelt-, több szavazatot kaptak, mint a többiek, mivel inkább „szem előtt” voltak.

Az egyes pártok parlamentbe lépésének legmagasabb ismert küszöbhatára a Seychelle-szigeteken ismert -10%. Feltételezzük, hogy ilyen korlátozással már a magyar és szlovák alkotmánybíróságnak is problémája lenne. A manipulált választások legismertebb és legrégibb esete a már említett gerrymandering. A gerrymanderinget azonban alkalmunk volt megfigyelni némely balkáni állam nemrégi választásainál is, méghozzá számítógépes módszerek felhasználásával - tehát egyáltalán nem évszázados porral belepett jelenségről van szó.

23