Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
A demokratikus választási rendszer alapjai
A demokratikus választási rendszerek alapjai lépték túl a parlamentbe való belépéshez szükséges küszöböt). Ami a második esetet illeti, a kérdés bíróság általi megoldására is létezik precedens: a Magyar Köztársaság Alkotmánybírósága 1991-ben a 3/1991 sz. határozatával (II. 7.) elutasította a magyar választójogi törvény 4 százalékos bejutási küszöbét támadó beadványt, és az volt a nézete, hogy a választási verseny ily módon való korlátozása nem tekinthető a szavazatok egyenlősége elve megszegésének. A többségi választási rendszer esetében az Európa Tanács Emberi Jogok Bizottsága 1973-ban megállapította, hogy a többségi, akárcsak az arányos választási rendszer megfelel annak az elvárásnak, hogy a választások demokratikusak és szabadok legyenek. Ezt azzal indokolta, hogy „az Egyezményt (»A magas szerződő felek kötelezik magukat, hogy ésszerű időközökben szabad választásokat rendeznek titkos szavazással olyan feltételek mellett, amelyek biztosítják a nép szabad véleménynyilvánítását a törvényhozó testületbe való választás során« -az Európai Emberi Jogi Egyezményről van szó - a szerző megj. ) nem értelmezhetjük úgy, mint valamilyen előírást, amely biztosítaná, hogy a törvényhozó testület összetételének mindig feltétlenül tükröznie kell a valamennyi jelöltre vagy jelöltcsoportra leadott szavazatok összegét” (BÁRÁNY 1997, 6). Megállapíthatjuk tehát, hogy a szavazatok egyenlőségének elve nem értelmezhető gépiesen mint az összes szavazat egyenlő érvényesülésének elve. Inkább azt jelenti, hogy a választáson részt vevő valamennyi választójogosult polgárnak egyenlő jogai vannak, és szavazata a többiekével egyenértékű, 21
