Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Közigazgatási felosztások Szlovákia területén
Közigazgatási felosztások Szlovákia területén járások: a Szenei, a Nagymegyeri, az Ipolysági és 1951-ben a Füleki. Megszűnt ugyan a régi Feledi járás, de területén megalakult az etnikai határt követve az új Rimaszombati járás. Annak ellenére, hogy a magyarlakta vidéken a járások száma hárommal emelkedett, a magyar többségű járások száma mégis 13-ról 7-re csökkent. Ennek oka az 1945 utáni magyar jogfosztottságban keresendő: a „reszlovakizációban", a deportációkban, a kitelepítésben, abban, hogy még jóval az állampolgári jogok visszanyerése után is sok magyar félte bevallani a nemzetiségét. Az 1930. évi népszámlálás Szlovákia területén 592 337 magyart mutatott ki, míg az 1950. évi pusztán 354 532-t. Ez a „csökkenés" természetesen járásokra lebontva is megmutatkozik, ezért lehetett az 50-es években hivatalosan csak 7 magyar többségű járás, holott a valóságban ennek a kétszerese volt. Habár az 1949-ben bevezetett új közigazgatás a területi felosztás tekintetében eléggé hasonlított az 1923- asra, a rendszert tekintve teljesen átalakult. Megalakultak a nemzeti bizottságok, és ezzel gyakorlatilag megszűnt az önkormányzati rendszer. A választások mind országos, mind helyi szinten formalitássá váltak, hisz a kommunista párt vezetése alatt álló ún. Nemzeti Front jelölte ki a képviselőket, és megválasztásuk voltaképpen csak a jelölés jóváhagyásaként volt értékelhető. 161
