Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Közigazgatási felosztások Szlovákia területén
Közigazgatási felosztások Szlovákia területén 2.6.2. Kis járások megyék nélkül. Tartományi felosztás A nagyzsupák kialakítása annyira természetellenes volt, hogy nem is maradhatott fenn sokáig, ezért már 1928-ban megszüntették őket. Ám a járások, amelyekre a nagyzsupák fel voltak osztva, tovább éltek. Élükön - eleinte a zsupán, majd közvetlenül a kormány által kinevezett-járási főnökök álltak. A járások száma 77 volt, és határaik többé-kevésbé megegyeztek a régi magyarországi szolgabírói járások határaival. Külön járást képezett Pozsony és Kassa városa. A 77 járásból a homogén magyar tömböt a 19 déli járás foglalta magába. Ebből tizenhárom járásban volt a magyarok aránya 50% fölött, további hétben pedig 20-50% között (az 1930. évi népszámlálás szerint). A tizenhárom 50% feletti magyar részaránnyal bíró járás a következő volt (a magyarok részaránya nagyságának sorrendjében): Dunaszerdahely (88%), Komárom ((83%), Tornaija (83%), Párkány (82%), Zselíz (80%), Királyhelmec (79%), Somorja (77%), Feled (77%), Ógyalla (70%), Galánta (62%), Szepsi (56%), Nagykapos (56%) és Vágsellye (56%). A 20-50%os magyar részaránnyal rendelkező járások pedig ezek voltak: Rozsnyó, Korpona (ide tartozott Ipolyság), Érsekújvár, Kékkő (most Nagykürtösi járás), Léva, Losonc és Verebély. Elég nagy volt a jelentősége annak, mely járásban hány százaléknyi magyaréit. Az 1920/112 Tt. sz. törvény értelmében ugyanis azokban a járásokban, ahol a nem „csehszlovák” nemzetiségű népesség aránya eléri a 20%-ot, a bíróságok, állami hivatalok és más hatóságok kötelesek elfogadni a beadványokat az adott kisebbség nyelvén, és az ügyintézést is a beadvány 153