Petőcz Kálmán: Választások és felosztások - Nostra Tempora 1. (Dunaszerdahely, 1998)
Közigazgatási felosztások Szlovákia területén
Közigazgatási felosztások Szlovákia területén 2.2. A késő középkori Magyarország és a török hódoltság A késő középkori Magyarország közigazgatási rendszere kisebb-nagyobb változásainak bemutatásától az e tanulmány fő célja által megszabott korlátok miatt eltekintünk. Ezért csak megállapítjuk, hogy a 14. század végéig, illetve a 15. században Kishont vármegye létrejöttével gyakorlatilag befejeződött a jól ismert vármegyerendszer kialakulása abban a formában, ahogy azt a múlt századi térképekről ismerjük. Ez a folyamat egy nagyszabású birtokreformmal is párosult - a 13. században a magyar királyok örökbirtokokat adományoztak jutalmul az újonnan kialakult nemesi réteghez tartozó nagyuraknak. Ezek a birtokok gyakorlatilag „kiskirályságokká" váltak, és a vármegye a nemesség „önkormányzatának” szervezetévé alakult. A mai Szlovákia területét a következő vármegyék alkották: Pozsony, Nyitra, Komárom (kb. felerészben), Győr(Csilizköz), Trencsén, Bars, Hont (kb. 3/4 részben), Nógrád (kb. felerészben), Zólyom, Turóc, Árva, Liptó, Szepes, Sáros, Zemplén (kb. 2/3 részben), Ung (kb. 1/3 részben), Abaúj (kb. felerészben), Torna, Kishont és Gömör (majdnem teljes egészében). A nemesi vármegye státusát az Aranybulla 1267- es második megújítása rögzítette, amely a rendszeres országgyűlés alapjait is megteremtette, mivel lehetővé tette, hogy minden vármegye 2-3 nemest küldjön a Székesfehérvárott tartott ún. István-napi törvénynapra. 137